Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)

1913

382

MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1913

Zachorowski Szaniszló egyet. magántanár, dr. Baran Ulászló – a Czartoryski Múzeum őre – és dr. Dąbrowski János krakkói gimn. tanár) tegnap este érkeztek Gyulafehérvárról, ahol a Batthyanaeumban elég szép dolgokat találtak, mint Szebenben és a fővárosban is. A középkori és a XVI. századbeli magyar–lengyel vonatkozásokat kutatják, s különböző gyűjteményeinkben, de kivált az unitáriusoknál alkalmasint találnak is valamit.

szept. 4.

A városi tanács a New Yorkban ebédet adott a lengyel vendégek tiszteletére. Fekete-Nagy Béla köszöntötte őket, mire Ło√ latinul, Pta√nik és a mellettem ülő Baran lengyelül válaszolt. A beszédeket Lattyák erdőmérnök tolmácsolta. Kenyeres franciául üdvözölte őket az egyetem nevében. Én Fekete-Nagy h. polgármester kívánságára vezetőjükhöz, Iványi Bélához szóltam, mire ez azután a fogadtatás minden érdemét az én nyakamba akasztotta. A vendégek el voltak ragadtatva a fogadtatástól, mert itt nemcsak enni-inni kaptak, mint máshol, hanem testvérek gyanánt látták őket. Havasdy főkapitánnyal barátságot kötöttem.

szept. 5.

Georges Blondel,

49a

a párizsi É

cole des Sciences Politiques tanára s a párizsi társadalomtud. társaság és a keresk. földrajzi társaság alelnöke – Erődi Béla ajánlatával – fölkeresett és sok mindenféle kérdést intézett hozzám a román–magyar ügyben, amelyet, velem együtt, elsősorban fajkérdésnek tekint. Úgy találta, hogy sok érdekes, új szempontot hallott, s megnyugtatni látszott, hogy a faji ellentéteket nem találtam áthidalhatatlan örvényeknek. Blondel különben közgazdasági és társadalomtud. műveiben főképp Németországgal foglalkozik. Nálam 3 esztendővel fiatalabb, de bizony sokkal élénkebb és mozgékonyabb vöröses úr. – Meglátogattam a Vereskereszt kórházban Csengeri János kollégámat, kit Hevesi tegnap vakbélgyulladás miatt megoperált, s 3 kövesedést távolított el tőle. Feleségemmel és lányommal búcsúzni voltunk Richter Aladáréknál. Szegény Aladárt, ki igen szép búcsúlevél kíséretében nekem Graf Jakab egyik festményét küldte emlékül, nem volt otthon, felesége és gyermekei pedig már jóformán beszegezett ládák közt fogadtak. Pozsonyba mennek lakni, mert Aladár reméli, hogy Bécsben valami mellékfoglalkozást találhat. Ha vétett, nagyon megbűnhődött érte; de kár volna, ha szaktudományát egészen elvesztené.

szept. 6.

Sanyi ma kezdte meg rendes tanulmányait a róm. kat. gimn. I/b. osztályában, hol osztályfőnöke, a fiatal Somhegyi Ferenc, mindjárt felvigyázóvá tette. A két kicsi is ma ment fel az unit. elemi iskolába: Laci a IV., Ivi a II. osztályba. – Lattyákkal jártam Hirschler prelátus-plébánosnál, hogy holnap a lengyel forradalom 50. évfordulóján, a lengyel vendégek ittléte alkalmából, a mise végén énekeltesse el a lengyel himnuszt, a sz[ent]beszédben pedig emlékezzék meg a nap jelentőségéről, a két nemzet sokszoros összeköttetéseiről, ezt a templomot is I. Ulászló lengyel–magyar király fejezvén be. Örömmel ígérte meg. Ivi különben szemeimre vetette, hogy nem ebédeltem otthon. „A lengyel tudósokkal ebédeltem.” – „Hát, mit akarnak azok a tudósok?” – „Megtudni, hogy micsoda barátságban voltak a régi magyarok a régi lengyelekkel.” – „De hát, ha nem tudják, csak most kérdezik, micsoda tudósok azok?” – Hm!

49a 1916-[ban] bukaresti francia követ