Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)

1905

96

MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1905

okt. 4.

Makara, a sebészet új tanára megnyugtatott, hogy aranyeremben nincs szükség az ő beavatkozására.

okt. 5.

Pál István kanonok gr. Majláth Gusztáv püspök megbízásából átküldte azt a bírálatot, melyben megyéje valamely paptanára egyet. történetemet kat. középiskolák számára használhatatlannak, mert a katolicizmus szellemével ellenkezőnek tartja. Melyik világi tudna írni a papok kedvére? Én könyvem szellemén nem változtatok. – Az Athenaeum elküldte Magyar tört. képatlasz

om 1000 koronás honoráriumát; azonnal elküldtem Spitkó Lajosnénak, kinél 8800 koronából ekként, a kamatokat nem említve, ezzel 2200 koronát törlesztettem.

okt. 6.

Részt vettem az ifjúság okt. 6-i emlékünnepén.

okt. 7.

A Tanárkör X. esztendejét a történelemről és a hazaszeretetről elmélkedve nyitottam meg. Újra elnöknek választottak. Az estét a kör tagjaival s a tanárjelöltek segélyegyesületének ismerkedő estélyén töltöttem.

okt. 8.

Elküldtem válaszomat Majláth püspöknek. Este Alfréd váratlanul megérkezett; 2–3 napot Krassó-Szörényben a Szárkón vadászgatott.

okt. 9.

Feleségem, háromheti fekvés után tegnap fölkelt, de csak azért, hogy ma du. 4-kor ismét lefeküdjék. Szabó Dénes a negyedéve tett kaparást ismételte. Júlia ismét bátran viselkedett. Adja Isten, hogy most már igazán helyreálljon az egészsége, mert bizony az idén nagyon sokszor volt ágyban s négy hétig most is benne kell maradnia.

okt. 10.

Feleségem ma már nyugodtabb, s így a mi kedvünk is jobb.

okt. 11.

Az Erdélyi Múzeum választmánya tudtul vette, hogy alapszabályait a belügyminiszter aug. 10-én megerősítette. Majd elválik, milyen lesz az új rend.

ok. 12.

Nagyobbik unokám, Sanyika ma kétesztendős. Magát Bindinek hívja (mert így értette a bikficet), de csak akkor Bindi, ha valami hibában van. Most már napról napra tanul új szókat s ragozni, ejtegetni is kezd, de szófűzése még nincs. Egész nap képes volna velem pipikét, dóját (gólyát), lót (lovat), kútyot (tyúkot), kakast, tutyát stb. rajzoltatni és „gyí te, lovat” játszani: ahol ő a lovacska, én vagyok a kocsis. Apja ma, az ünnepies napon, német szóra akarta fogni. A sör alapját vajas kenyérrel vetvén meg, kenyeret a kisfiú is kért. „Kapsz, ha mondod: Bitte, Brod!” „Gyí te, ló!” – mondja Sanyi, s a fonetikus hasonlóságban teljesen megnyugodott. Úgy tud hízelkedni, kivált reggel, mikor odabúvik hozzám hancúzni. Két hónapig velünk, nagyszüleivel hált egy szobában; csak 9-én költöztettük át szüleihez, mióta nagymamájának nagyobb nyugalomra van szüksége. Most a rossz időkben beszorul a szobába és a „kankába” (konyhába) mint valami külföldre kívánkozik ki. Valami kedves jelenet volt, mikor azelőtt, míg szabad volt, reggelenként felült a nagymama ágyába és elmártogatta kávéjának na

gyobb részét. Délben, este többnyire az én ölemben vendégeskedett. Tömérdek „paját” pusztított el; mikor krajcáros plajbászokat („pajákat”) kezdtem neki venni, ezeket va-