Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1905
76 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1905 részt vettem annak szokásos áldomásán. A gyűlésen programon kívül felolvastam Tíz középkori krónika magyar fordítása című cikkemet, melyet dr. Waldapfel és dr. Bánóczi kérésére a Tanáregyes. Közlöny számára írtam. 18 febr. 26. Részt vettem a Bocskai-ünnepen, melyet az Egyetemi Kör rendezett az aulában s melyen az emlékbeszédet Szádeczky mondta. Gyorsan csinálhatta, mert engem 21-én szólított föl erre egy állítólagos régibb határozat alapján Pólya, a kör elnöke, s én még meg is leckéztettem, mint egy tudományegyetem tagja, hogyan taksálhatja oly kevésre a tudományt, hogy ilyen gyors munkát vár tőle. Különben az aula még sohasem volt ennyire tele s az ünnep jól sikerült. Tegnapról keltezve kaptam Thaly Kálmán levelét, amely nekem annyira jólesik, hogy eredetiben csatolom ide: Budapest, 1905. II/25. 19 Kedves Uramöcsém! Becses levelére válaszolva, mindenekelőtt őszinte, igaz örömömet fejezem ki, hogy a Történ. Társulat ig. választmánya ajánlatomra történt felhívásának engedni méltóztatott. Így legalább meg vagyok teljes lélekből nyugodva, hogy a nemes és dicsőséges II. Rákóczi Ferenc fejedelem életirata méltó és jó kezekbe van letéve. Uramöcsém ugyanis – amint én munkáiból s másként is ismerem –, szintén mint ő, ideálokért hevülő és amellett a történelmi igazság kiderítéséért semmi fáradtságot nem kímélő, oly lelkiismeretes, elfogulatlan búvár s ékes tollú író, hogy e nagy, nemes és szép feladatra a most élő írói nemzedék között hivatottabbat nem lehetett volna kiszemelni, ehhez vévén különösen még azt is, hogy az 1903-i 200-ados évforduló alkalmából tartott nagyszámú emlékbeszédek közt nem olvastam egyet sem, amely Rákóczi jellemét és intencióit hívebben, találóbban fogta volna fel, mint a K[edves] U[ram]ö[csém] kolozsvári emlékbeszéde. Ismétlem tehát a kívánt életirat e szerint az Ön szíves vállalkozása által, meggyőződésem szerint most már a legjobb kezekben van – örömömre – letéve. Ami pedig hozzám intézett megtisztelő kívánságát illeti, én – noha nem lészen reám szorulva, jól tudom – mégis nagy műve megírásához bármily tájékoztatásokat stb. méltóztatik majd tőlem kívánni, mindenkoron minden tőlem telhető dolgokban készséggel leszek szolgálatára csekély ismereteim tárházából. Meleg üdvözlettel maradván K[edves] U[ram]Ö[csém]nek szeretettel szolgáló bátyja és barátja Thaly Kálmán.” febr. 28. Beterjesztettem első számadásomat az egyetemi közép- és újkori szemináriumról, melyet – az 1904. évben – a kormány az első beruházást és az évi átalányt is odaértve, 679 korona 24 fillérrel kívánt megalapítani. Ebből 301 kor. 89 fill. az átalány. Ennyit kapok az 1905. évre is... márc. 2. Felolvasást tartottam a Szent Antal Társulat árvaháza javára: Szent Paulinus, az avarok apostola címmel. 20 talta el. Összesen 600 koronája bánta a cukor körüli csetepatét. Magyar cukor – osztrák cukor. Kolozsvári kereskedők pöre. Ujság , 7. évf. 1905. febr. 26. 57. sz. 18 Tíz középkori krónika magyar fordítása. Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny, 38. évf. 1905. márc. 5. 22. sz. 499–503. p. 19 Thaly Kálmán levele a Magyar Országgyűlés Képviselőháza címeres, körcímkés levélpapírján íródott. A levél eredeti példánya van a naplóba illesztve. 20 Szent Paulinus és az avarok. Századok, 38. évf. 1904. 10. sz. 917–934. p. Ua. klny. Bp., [1904.] 13 p.
