Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1904
65 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1904 dec. 16. Az Eötvös-alap elnöksége dec. 15-én 2763. sz. a. felszólít, hogy febr. 2-[án] az Akadémiában tartandó ülésén emlékbeszédet mondjak br. Eötvös Józsefről. Talán szerencsésebb leszek vele, mint 1871-ben; amidőn a pozsonyi kat. gimnázium önképzőköre szintén engem bízott meg az emlékbeszéddel, el is készítettem (most is megvan), de már nem tudom miért, az ünnep elmaradt. dec. 17. Befejeztem egyetemes történelmem II. és utolsó kötetét az 1075-ik lappal. dec. 19. A Kárpátegyesületben Merza Gyula mindenképpen nyakamba akarta volna sózni az EKE erdélyi útikalauza III. kiadásának szerkesztését. De ebből már csakugyan nem kértem. dec. 20. Három napi erős munka után elküldtem az Orsz. Statiszt. Hivatal községi törzskönyvbizottságának a dec. 9-én 7984. eln. sz. a. Udvarhely megye községeiről leküldött jegyzékre észrevételeimet. Mégiscsak jó balek vagyok én! Sebess Gyula kalazantinumi kispap elhozta Az újkor rendszeres története c. hektografált kéziratomat 4r. 288 lapon.52 Ez tartalmazza e félévi főkollégiumomat, amelyet dec. 7-én túl nem folytathattam, mert a miniszternek dec. 9-én jött rendeletére az előadásokat másnap be kellett fejeznünk. – „Miért e félelem? / Hallgat minden elem / Ég s föld határa közt.”53 – Féltek a tüntetésektől s még az országgyűlés új ülésszakának megnyílta (dec. 13.) előtt szét akarták rebbenteni az ifjúságot. Azonban tanárképző szemináriumi gyakorlataimat, ezekre a rendelet nem vonatkozhatván, én csak 16-án fejeztem be – s még ma is kollokváltattam. Arad, dec. 21. Feleségemmel leutaztunk Aradra. Váradig Lechner kollégámmal, Csabáig Reök Pistával, Kétegyházáig Böhm Miklóssal jöttünk. Aradon Mariskáékat jó egészségben találtuk. Sanyika a barátságnak fonalát ott vette föl, ahol Kolozsvárt két hónapja elejtettük, s este még soká hancúztunk édes kis unokánkkal. Arad, dec. 22. Dietrich 33-as ezredes és felesége volt itt látogatóban. dec. 23. Lóczy büszkeséggel értesült Cholnoky meghívásáról. „Nem csak Ch.-t tüntettétek ki, hanem engem is, midőn őt egyhangúlag meghívtátok. Ezzel el van ismerve, hogy a földrajznak olyan irányba való művelése, miként én azt 15 év előtt elkezdettem, a bp.-i egyetemen, visszhangra talált. Erre pedig én most nagy súlyt teszek. Talán van még tízévi munkaerőm; ennek egy részét kelet felé vetem most. A Bihar-hegység és környezete a Bakonynak átellenese és a Nagyalföld kizárólag tőlünk várják az alapos megismertetést. Ch.-val karöltve kell ezt a munkát elvégeznünk. Ő Kolozsvárt én Bp.en nevelünk e munka közben kutatókat és utódokat, hogy akkor, ha majd ő visszakerül ide, helyébe olyan erőt hagyjon, amilyent én neveltem nektek. Ezzel azt is remélem, hogy, legalább a földrajz terén, a két egyetem jobb harmóniába kerül egymással a mainál.” Stb. 52 Az újkor rendszeres története. I. félév. [Kézirat.] Kolozsvár, 1905. 288 p. 53 Arany János: V. László.
