Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1904
63 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1904 nov. 29. Karunk mai ülése csupa személyeskedésből állt ki. Schneller hosszú, érzékeny replikában utasította vissza Széchynek Imre Sándor magántanári bírálatát, mely azt bizonyítgatja, hogy a jelöltre káros hatást gyakorolt az ő teológiai egyoldalú felfogása; én, mint Veress Endre magántanárságának referense, az okvetetlenkedő Szádeczkyvel kaptam össze, ki ez ügyben érdekeltséget vetett szememre; de azután kimagyarázta magát. Szilasi Pósta dékánra támadt, hogy mint jegyzőt ne utasítgassa őt. Szóval – mintha a parlamentben ülnénk. Imre a bírálaton 14 szóval 2 ellen keresztülment; Veress személyi minősítése a második szavazásnál is csak úgy sikerült, hogy a 8 nemből egy másodszor nem szavazott, s így 8 igent kapott; amellett Schilling helyett Szádeczkyt, az ő ellenfelét adták mellém társbírálóul, ami körülbelül Veress elejtését jelenti, mert Lajcsi sohasem bocsátja meg Veressnek 1900-ban az Ellenzék ben ellene intézett támadását. 50 Az öreg Ternert pedig, mivel nyugalmazva még nincs, további előadások hirdetésére köteleztük. No, de azután Török Imrénél, hol Kopasz komáék is jelen voltak, éjfélig jól eltelt az idő. nov. 30. A vallás- és közokt. minisztérium megengedte, hogy a földrajzi tanszék továbbra is a mi bölcsészeti karunkban maradjon; fölterjesztésünknek tehát mégiscsak volt eredménye, pedig a tagtársak nem bíztak benne. Egyúttal sürgősen kell javaslatot tennünk a tanszék betöltése iránt. Én Cholnoky meghívását javaslom. Csütörtök, dec. 1. Nuszbek Lajos öcsém (Mariska húgom fia) beleegyezésemet kéri, hogy anyja nevét – a mienket – vehesse föl német neve helyett. Viselje boldogabban, mint szegény Lajos bátyánk viselhette. Ugyanő már tegnapelőtt tudatta, hogy Thaly Kálmán, megbízás útján, velem akarná megíratni II. Rákóczi Ferenc életrajzát, mely a Történelmi Társulat pályázatán nem sikerült. Erre valóban nem gondoltam; de most annál szívesebben gondolok. dec. 2. Lóczy meleg köszönetet mond Cholnokyhoz írt levelemért (melyben tudattam vele, hogy sürgetni fogom a földr. tanítószékre való meghívását). Őszinte szívvel és mélyen alapuló meggyőződéssel ajánlja nekem „és különösen a te meleg, magyar, mindig legjobbat és legszebbet akaró lelkednek. Cholnoky – úgymond – tisztán az én nevelésem, az én 15 évi munkám egyik legszebb termése; büszke vagyok reá! Átment mindenféle próbán, pedig nálam van kemény próba is. Amit én itt a geográfiával cselekedtem, azt fogja ő nálatok jobban megcsinálni. Mert a dolog eszményi volta az kell, hogy legyen: hogy a tanítvány túlszárnyalja a mestert; és ehhez megvan Cholnoky ereje.” Különben csupa üdvözletből álltam ki: Haller Károlyt főrendiházi tagsága és Fabinyi Rudolfot udv. tanácsossága alkalmából levélben, Szamosi Jánost, mint karunk első udv. tanácsosát, személyesen üdvözöltem. No, ha valamelyik jogász megint nagyságosnak szólít egy méltóságos jogtanár kollégát, nem küldheti (mint bajosan hihetőleg Farkas Lajosról beszélik), hogy „menjen a filozófiai karba: ott vannak a nagyságosak”. Hála a demokrácia terjedésének: méltóságos urunk már nekünk is van. 50 L.: MSN, 2. köt. 1900. márc. 1. 262. p.
