Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)

1904

55

MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1904

aug. 31.

A hónap uralkodó planétája Sanyika volt. Szent István napján már utánunk mondta: „Add ide.” Alig bír magával; eleven mint a csík; ha az ajtó felé visszük, majd kiugrik az ölünkből, s alig győzi a pápával. S ha rajta állna, egész nap táncolna stb., stb. Így a magunk egyszerűségében mindvégig jókedvvel valánk, pl. lakodalmunk 26. évfordulóján. Történelmemen dolgozgatva, ki tudja, hányszor ugrottam fel, hogy kispajtásommal játsszam. Közben (ilyen intermezzókkal) a cividalei, Paulinus aquileiai patriarcha halála 1100. évfordulója megünneplésére alakult bizottság (elnök: Morgante podestà) fölkérésére is írtam egy cikket Paulinus és az avarok

címmel.

40

Olaszra Cs. Papp Józsi fordította. Ami a prózát illeti: aug. 25-én záródó pénzügyi évemnek ez a záró számadása:

Fizetés 8400 kor.

Pótlék 1494 kor.

Lakás 1400 kor.

Tanárk. 800 kor.

Doktorátus 100 kor.

Tandíj (!) 100 kor.

Tanárvizsg. 185 kor.

Érettségi díj 275 kor. 40

Kamat 752 kor.

Esküdtszék 32 kor.

Irodalom 245 kor. 17

Összesen 13 783 kor. 57

Így tavalyhoz képest, különösen az irodalmi jövedelem elakadása következtében majdnem 6000 koronával kevesebb. Együtt 27 évi tanárkodásom alatt 283 064 kor. 19 fillért kerestem.

szept. 1.

Spitkó Lajos székesfehérvári főigazgató sógoromat a király aug. 3-[án] áthelyezte Budapestre mint Budapest vidéki főigazgatót. Ennek örülök, de ő nemigen. Budapestről meglátogatott Barabás Samu történetíró barátom.

szept. 2.

Segesvárról Schuster Lotti, Szentkirályi Gyula keresztfiam „udvarhölgye”, egyébként tanítónő „képezdész” jött szállóvendégnek. Itt lesz egy hétig, mikorra Szentkirályiék visszajönnek Veneziából.

okt. 2.

A lefolyt hónap krónikája körülbelül ez: 23-áig töltötték el lakásunkat vidámsággal és örömmel Mariska és Sanyika. A kisöreg páratlanul kedves és – hála Istennek – mindig egészséges pajtás volt, kifogyhatatlan a táncban, ugrálásban, s a maga módja szerint való dalolásban és (hangtalan) fütyülésben. 23-án délben kísértem őket haza Aradra, de magunkkal vittük namamát is, mert magára hagyva folytonosan sírt volna. Az úton Sanyika meg se mukkant; az elindulásnál ennivaló volt, mikor gyanúsan vizsgálgatott mindent, mi zakatol a vasúton. Csabától Aradig aludt, de szülőházát, sőt apját sem ismerte meg s hozzánk bújt, amiért neheztelt is az apja. No, de másnap már a régi jó barátok voltak. Én 24-én de. a Fels. Keresk. Iskolában megtartván a pótló- és javító éretts. vizsgálatokat, biztostársammal, Nesnerával, Ábrai igazgatónál ebédeltem; 40 Paolino d’Aquileia e gli Avari. Perugia, 1905. Unione Tipográfica Cooperativa. 15 p. Különlenyomat a 11 centenario della morte del Patriarca Paolino d’Aquileia Cividale del Friuli, 1908. című kiadványból.