Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1914
444 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1914 állatkertet, s amikor lehetett, velük volt, hogy gyönyörködjék örömükben. A gyerekek is nagyon szerették. Kerületének tanárai szigorú, de igazságos főnök gyanánt tisztelték. – Csak egy hónapja gyöngélkedett, s más baj (májrák) támadta és ölte meg, mint amitől féltettük. Isten adjon neki örök nyugodalmat! Délután, mint miniszteri biztos vettem részt a matem. kar ösztöndíj versenyvizsgálatain. nov. 8. Az esti vonattal Mariska lányom is elutazott Spitkó temetésére, amely holnap lesz, a Kerepesi úti halottas házból. Kettős családunk koszorút, Sanyi unokám (mint keresztfia) csokrot tesz sírjára. nov. 9. Budapesten ma du. 3 órakor temették el Spitkó sógoromat, ideiglenesen; amint a katonaszállítás alól a vonatok felszabadulnak, szülővárosába, Leibitzre viszik. Nyugodjék békében! nov. 10. Kaptam Kozma Gyula özvegyének táviratát Marosvásárhelyről, hogy fia, Kozma Imre éjjeli 1 órakor a harctéren kapott súlyos betegsége (tífusz) következtében 38 éves korában meghalt. Imruskát nagyon szerettük. Míg itt laktak, igen gyakran volt nálunk. Én voltam Göre Gábor, apja a Durbints sógor, ő a Kátsa cigány. Szép, ötletes, kedves fiú volt, szorgalmas orvosnövendék, Szabó Dénes nőgyógyászati klinikáján gyakornok, majd tanársegéd. Átköltözve Marosvásárhelyre, elvette Czigler Klárát. Mi is ott voltunk a lakodalmon, s első leánykájuknak, Sárinak, mi lettünk keresztszülei. Másik leánykájuk Klárika. Imre később elhagyta magát és pityizálgatott, amiért tavaly ottlétemkor nagyon a lelkére beszéltem. Sanyi unokámnak ő a bérmaapja. Az óradnai táborból néhány levelet küldött nekünk mint orvos a 22. népfölkelő gy. e. 1. zászlóaljánál. Mintegy tíz napja tífuszban megbetegedve jött haza, s íme, fiatalon máris bevégezte életét! Én Marosvásárhelyen rendeltem, feleségem és lányom Budapestről rendeltek számára koszorút, de holnaputáni temetésére nem mehetek át. Nyugodjék békében a kedves fiú, ki annyira ragaszkodott hozzánk! Szegény Kozmánénak most már csak egy gyermeke van, Erzsi (Veress Zoltánné). nov. 11. Frédet a helybeli tábori posta ellenőrzésével is megbízták, némi Zulag mellett. nov. 12. A honvédelmi miniszter táviratozott, hogy a teológusok a törvényben biztosított jogaik fenntartásával csapatszolgálatra jelentkezhetnek. A kultuszminiszter pedig tudatta, hogy a főiskolai önkéntesek altiszti iskolájába már csak nov. 15-ig lehet jelentkezni. – Délután a tanárvizsg. bizottság ülésén a szombathelyi Orsolya-apácák azt kérték, hogy egyetem és tanárképző nélkül a mi delegátusaink előtt tehessenek tanárvizsgálatot. Indítványomra a bizottság kimondta, hogy ez a törvénnyel ellenkezik, s hogy legjobb volna, ha – a klauzúra alól való felmentéssel – a helybeli apácák módjára ők is látogatnák az egyetemi előadásokat. nov. 13. Ma az unitárius teológusok küldötte jelentette be nálam, hogy ők is önkéntes katonáknak akarnak menni. A Kalazantinumbeli kispapok is forronganak, sőt egy már (Ángyán) föl is csapott katonának. – A Bölcsészeti Kar mai ülésén elhatározta, hogy csekély pénzéből 800 kor. értékig részt vesz a hadikölcsönben. – Gombos nyomdász és
