Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1914
419 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1914 Kolozsvár, jún. 1. Ünnep másodnapján du. 1⁄4 4-kor érkeztünk haza, ahol családunkon kívül Müller Arnoldné és leánya, Elza is várt reánk. A nap hátralevő részét otthon töltöttük. jún. 3. Az Erdélyi Múzeum választm. ülésén az öreg gr. Esterházy Kálmán igen szép szavakban üdvözölte Farkas Lajost, ki teljes közvetlenséggel válaszolt. Indítványomra mind a két beszédet jegyzőkönyvbe vették; mindketten legrégibb tagjaink lévén. jún. 4. A munkásgimnázium felügyelőbizottsága egy esztendei pihenés után végre ülést tartott; azt hiszem, Apáthy sem erőlteti tovább a dolgot, ha a jövő évben sem sikerül a tanfolyamok megtartása. jún. 5. Édes feleségem születésnapja. Mikor unokáink felköszöntötték, Alfréd is átnyújtott egy rózsacsokrot. Júlia megölelte, s ezzel megtörtént a kibékülés, mely engemet már a fiúcskák nevelése szempontjából is megörvendeztetett. Így jó hangulatban ebédeltünk, majd este vacsoráltunk, este Lottin (Müller Arnoldnén) s leányán, Elzán kívül Ferenczi, Kovács és Czigler is vendégeink lévén. jún. 6. Lotti (Arnoldné), kit feleségem megkedvelt és az április 25. óta itt lévő Elza (leánya) hazautaztak Szászrégenbe. jún. 7. Tegnap, ahogy olvasom, az Akadémiában megalakult a Magyar Humanisztikus Gimnázium Híveinek (hosszúnevű) Egyesülete, amelynek avató beszédét voltaképpen Apponyi Albert tartotta. Vele és harmincheted magammal együtt engem is beválasztottak a tiszt. elnökök közé. Ennyi elnök egyszerre még talán nem is volt a világon. Az igazgatóság tagjai: Bleyer Jakab, Gyomlay Gyula, Hegedűs István. A választmány 80 tagból áll. Szóval: megint egy új egyesület, mintha ezt a munkát okkal-móddal nem lehetett volna elvégezni a meglevőkben: a Tanáregyesületben, vagy Paed. Társaságban stb. Az öreg Isaacu Aurél önként felajánlotta jövő évi rektorságom idejére tanácsait az esetleges nemzetiségi ellentétekben. A mostani rektorral, Kenyeres Balázzsal, mint nemzetiségi kérdésekben jóindulatú magyarral, nagyon meg van elégedve. jún. 8. Szádeczky komám a munkapárti kaszinót felavató banketten, amelyen Tisza István min. elnök és Sándor János belügym. is jelen volt tegnap, a mai lapok szerint lebolondozta függetlenségi tanártársait, akiken elsősorban bizonyára Apáthyt, Póstát, Kenézt értette.33 Ezek kérdőre vonják, s akármit felel a koma, nem növeli vele az egye tem tekintélyét, főképp pedig a kollegiális érzést. 33 A Pesti Hirlap szerint Szádeczky banketten mondott felköszöntőjének idézett része így hangzott: „Egyes emberek szereplése miatt bolond h í re kerekedett Kolozsvárnak. Azt hiszik, hogy itt mind bolondok laknak, pedig az egyetemnek nem három, hanem ötven vagy hatvan tanára van.” A cikk szerzője meg is magyarázta Szádeczky szavait: „Mindenki megértette, hogy dr . Szádeczky Lajos három ellenzéki egyetemi professzort, Apáthy Istvánt, Kenéz Bélát és Pó sta Bélát akarta ezekkel a szavakkal denunciálni Tisza előtt.” A sértés súlyát valamelyest enyhítette az, hogy a bankett igen bor gőzös hangulatban folyt le. A három, újság által nevesített tanár segédeik útján provokálta Szádeczkyt, aki visszakozott, mondván, hogy valóban mondott valamit, de rosszul fejezte ki magát, mert három
