Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1914
398 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1914 pedig nincs otthon, s így nincs, aki gondját viselje. Feleségemmel akartam menni, de a két asszony ment el a déli vonattal (kímélik az egyetlen kenyérkeresőt!). Szegény feleségem feldúlt lelkiállapotában egymaga nem mehetett volna Hódmezővásárhelyre. jan. 10. Mariska H[ód]m[ező]vásárhelyről telefonált, hogy tegnap este 10-kor szerencsésen megérkeztek. Tónihoz szálltak, kinek be nem számítható felesége is hazaérkezett Grazból. Tóni apatikus, baja – melynek gyógyítására 5-én megint Freiburgba kellett volna mennie – annyira elővette, hogy az orvosok két hétnél többet nem adnak neki. Szegény feleségemnek tehát izgalmas napjai lesznek. – Ma végre megérkezett Dósa Györgyöm 25 szerzői példánya. jan. 11. De. az EMKE munkaterve fölött tanácskozó szakértekezleten, amelyen Bíró Balázs és Apáthy Tisza Pista oláh paktuma3 miatt hevesen tiltakoztak, de azután beérték a Nagy Károly javasolta enyhébb nyilatkozattal. A szakszerű nyilatkozatok tanulságosak voltak. – Ma kaptam Kresznerics Ferenc leveleskönyve c. (a Szt. István társ. felolvasásai közt megjelenő) 39 lapnyi értekezésem korrektúra íveit. Singerék is leküldték pár napja felsőbb leányisk. földrajzom I. füzetét, hogy a 8. kiadást sajtó alá rendezzem. Egyéb apró munkákban sincs hiány – csak egészséget adjon az Isten hozzá! – Buday Kálmánt a király Budapestre nevezte ki a kórbonctan ny. r. tanárává. Egyetemünk kiváló tudóst, kávéházi és csütörtöki sörözgető társaságunk kedves és szerény jó barátot veszít benne. De a meghívást, fiatal létére, követnie kellett. Isten segítse! jan. 12. Az EMKE igazgatóságában Sándor József dühösen fakadt ki ellenem, mert helytelenítettem a különböző lapokban a vele egy véleményen nem levők folytonos támadását; egészen komiszkodva vetette oda, hogy én is a klikkhez tartozom. Nagyon keményen utasítottam rendre; gr. Béldy elnök majdnem sírva kért, hogy ne vegyem föl a dolgot, ne hagyjuk őt magára, hiszen ő sem bírja már Sándornak ezt a modorát tovább; a többiek is megegyeztek abban, hogy ez az ember már nem normális. Magam is ebben a föltevésben mondtam neki, hogy majd ha lecsillapodik, restellni fogja kitörését. Nyugodtan tárgyaltunk tovább – s ő az ülés végén kezet adott. Mit tehettem volna az oláh paktumos, a magyarságot végső veszedelemmel fenyegető időkben? – Elfogadtam. – Délután igen hosszas, részben igen érdekes, vita folyt a választmányban az oláh paktum ellen való tiltakozás ügyében Bíró Balázs, Apáthy, Nagy Károly stb. 3 Tisza István második miniszterelnöksége idején, 1913 végén kezdett tárgyalásokat a Román Nemzeti Párt vezetőivel. Az igen határozottan megfogalmazott román politikai, közigazgatási és kulturális követelésekről folyó tárgyalások 1914 februárjában szakadtak meg. A tárgyalásról hivatalos tájékoztatás nem jelent meg, viszont a lapok folyamatosan írtak az „oláh paktumról”. Név nélküli román politikusok információira, a romániai sajtó híradásaira hivatkozva, nap mint nap a megállapodással szembeni indulatokat gerjesztő híreket tettek közé. A bejegyzés napján például a Pesti Napló a Lucefărul ra hivatkozva arról számolt be, hogy a vallás- és közoktatási minisztériumban román ügyosztályt állítanak fel, román tisztviselőkkel, a román diákegyesületek állami támogatást kapnak, bizonyos állami gimnáziumokat román líceumokká alakítanak át, ahova az Astra ajánlásával neveznek ki tanárokat. A cikk szerzője megnevezett három kinevezendő román főispánt. A cikkben összemosódik az, hogy mi a követelés, s miben történt – állítólag – megegyezés. A román árulás. Pesti Napló , 65. évf. 1914. jan. 11. 10. sz. 3–4. p. Korábban olyan hír is felröppent, hogy román vezető politikusok követeléseik teljesítése fejében, Tisza Istvánt erősítendő, beülnek a Munkapárt soraiba. A tárgyalást 1914. febr. 17-én a román fél szakította meg, Tisza február 20-án számolt be a parlamentben a Román Nemzeti Párttal folytatott tárgyalásról és annak eredménytelenségéről.
