Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1913
380 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1913 R. havi tanári fiz., lakás, tanárképző 14 869,27 Tanári mellékjövedelem 1446 Írói honorárium 1570,16 Kamat 136..... Összesen 18 021,43 Vagyis 1877. aug. 24. óta 465 013 kor. 49 fillért kerestem. (Hanem ezentúl, ha élek, dec. 31-[én] zárom le a számadásokat). Budapest, aug. 27. Nagymama és nagytata a reggeli gyorssal indultunk unokáinkkal, hogy némi fogalmat szerezzenek maguknak Budapestről, melyet még nem láttak. Délután 2-kor érkezve, a két kisebbik a nagymamával Spitkó Lajos bácsijukhoz szállt, akinek gondolata volt ez a fölmenetel (amely Lujza nénit megőszítheti), én Sanyival a Pannoniába szálltam (97. sz. szoba). A délutánt azonban együtt töltöttük, s a gyerekeknek volt mit látni a propelleren (Laci tengernagy, ki először volt hajón, örömében akkorát ugrott, hogy majd belepottyant a Dunába). A várkertből gyönyörködtek a város képében (minekutána Ivi belemarkolt egy frissen mázolt vasrácsba). Tetszett nekik a király vára, de még jobban a sikló és a villamos. Az esti mulatozásnál Lajos bácsiéknál az első ősz hajszálak már jelentkeztek, de program szerint 9-kor már mi szállodabeliek is ágyban voltunk. – A lapokból olvasom, hogy a király Helle Károlyt, ki mint a keresk. és váltójog tanára csak egy esztendőt töltött nálunk, a b[uda]pesti egyetemre a római jog és Hornyánszky Gyulát a klassz. fil. tanszékére nevezte ki. Budapest, aug. 28. A Pannoniában reggelinél fölkeresett Szabó László. Megbeszéltük az Élet könyv tárában megjelenendő könyvem dolgát, 47 s megajándékozott egy nagy munkájával (az Árpád-kori építészet történetével48 ). Azután kezdődött a kritikus nap: az állatkerti ki rándulás, a gyerekek vágyainak netovábbja. Egyórai villamos vasutazás után – a legnagyobb kör megcsinálásával – jutottunk ki, mert ki volt kötve, hogy mentül többet üljenek villamoson. A délelőtt csakhamar eltelt az állatokkal való megismerkedéssel. Ebéd után Spitkóék is kijöttek – s ezzel új szemle, a játszótéren lovaglás, elefántoglás stb., majd uzsonna következett. Ivi hűségesen fogta a kezemet, kivált az akvárium homályosabb részében, Laci is tudott kissé uralkodni magán, hanem a szelesebb Sanyi háromszor is másfelé szökött. Örültünk, mikor vacsora után ágyba dughattuk őket, s mindjárt aludtak is, mint a bunda. Hanem a fáradság nem veszett kárba. Már otthonról ismerték a ritkább állatokat is, és úgy tudtak nekik örülni, hogy mi öregek is elfelejtettük vesződségünket. Budapest, aug. 29. A reggelinél az Amerikából hazatért Pivány Jenő jött megköszönni Amerika történetére vonatkozó jegyzeteimet, amelyeket pár nap előtt postán elküldve ajándékoztam neki, és sokat beszélt terveiről, melyek közt legfőbb, hogy – itthon maradjon. A gyerekekkel ma délelőtt a Mezőgazdasági Múzeumba s a Városligetbe, délután pedig Juliska nénémhez és Sári húgom gyermekeihez rándultunk ki. Közben Ivit „ünnepeltük”, ki ma lett hét esztendős. Isten éltesse a kisöreget! – Ma zárták be végképpen Harkaiék Korona kávéházát, hova sok éven át hűségesen eljártam. 47 Magyar középkor. Bp., 1914. 293 p. (Az „Élet” könyvei). 48 Szabó László: Az Árpádkori magyar épitőművészet. Bp., 1913. 400 p.
