Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1904
38 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1904 ápr. 2. Spilka Zsiga sógorom feleségével és fiukkal a nap nagyobb részét nálunk töltötte. Mikor éppen a városba indulnánk, a házmesterné panaszkodni jött, hogy Caesar friss tyúktojást evett, Jóska (a tisztiszolga) vigyázzon rá. „Hát hiszen katolikus kutya az – mordult rá Zsiga –, tudja, hogy nagyszombatkor böjtölni kell.” A tyúkok (s a ház) zsidó gazdája, Montag, a nevetéstől maga is alig tudott fölmenni a lépcsőn. ápr. 3–4. Húsvét két napját csöndesen, magunkban töltöttük. ápr. 5. Spitkó sógor és főigazgató figyelmeztet, hogy dr. Láng Ince székesfehérvári cisztercita hittanító indítványára Szilágyi Jenő szaktanár javaslatával szemben egyetemes történelmemet eretnek és protestáns szelleme miatt a gimnáziumban használni többé nem engedi. (A protestánsoknak meg katol. szellemem miatt nem kellek. Pilátussal együtt kérdezhetem: „micsoda az az igazság?”) Arad, ápr. 6. Néhány látogatást tettem s fogadtam. Schack Béla keresk. főigazgató kérdésére megírtam, hogy az aradi keresk. iskolába az idén is eljövök biztosnak, Lippára nem. Kolozsvár, ápr. 7. De. 1⁄2 11-ig sétáltattam édes kis unokámat, azután összecsókolgattuk a kis családot s hazaindultunk. Kétegyházán Böhm Miklóstól hallottam először, hogy Károlyi Tibor gróf Abbáziában tegnap elhunyt. A rákosi vasúti szerencsétlenség miatt kétórai késésünk lévén, Váradon bementem Márki Pistáékhoz, kiknek násznagya voltam s gügyögtettem félesztendős fiacskájukat. Két órai késéssel, 1⁄2 11-kor érkeztünk haza. ápr. 7. [ sic!] Ma olvasom a Pesti Napló ban, hogy Petzrik Pista, a Szent István Kór ház gondnoka (Bp.-en) meghalt, sőt már el is temették. Jó, nótás fiú volt, mikor együtt önkénteskedtünk. Vele esett meg, hogy mikor a tiszti vizsgálaton a Militär-Administrationból azt a kérdést kapta, mi dukál a bakának a szalmazsákjába s én odasúgtam neki, hogy 40 kiló az első, 20–20 a második és harmadik töltésre, ő odavágta a bizottságnak a helyes számokat, de – kilométerekben; mire (éppen akkor hozatván be, 1876-ban, a méter mérték) úgy belebonyolították az új mértékbe, hogy alig tudott belőle kigabalyodni. Harsány, pompás hangján ma milyen vígan énekelhette volna: „Wenn die Soldaten aus der Stadt marschieren, / Nehmen die Mädchen traurige Mienen... / Warum? – Darum! / Nur wegen das csinnadratta, bumbumbum!” Ma masírozott el ugyanis Kolozsvár háziezredének, az ötvenegyediknek három zászlóalja Bécsbe, s vele a mi lakószomszédaink közül Materinga alezredes és Maendl kapitány; no, meg Jelussig Viktor. Helyükbe a 62-esek jönnek, kiknek ezredese a velünk szomszédos lakást vette ki. ápr. 8. Veress Vilmos és Széplaki keresk. akad. tanárok jártak nálam, mint felügyelőbizottsági tagnál, hogy a testület tagjainak a VIII. fizetési osztály után járó fizetés fölemelését a bizottságban szorgalmazzam. 23 23 Vö. 1904. ápr. 19-i naplóbejegyzés.
