Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1913
369 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1913 Budapest, ápr. 21. Délelőtt az Egyet. Könyvtárban Ferenczi Zoltán panaszolta, irodalomtörténete miatt (mely a Műveltség könyvtára XI. kötetében jelent meg) 34 mi mindenféle okokból támadták. Azután a Kaprinai-kéziratokból dolgoztam. Spitkóéknál ebédeltünk, du. meglátogattuk szegény Kozma Gyulánét, aki sírva fogadott, mert ura halála óta most látott bennünket először. Az Akadémia III. osztályának esti ülésén több ismerőssel találkoztam, s Eötvös Loránd is szíves volt, ami azért emlékezetes, mert néhány év előtt atyja nemzetiségi politikájáról tartott felolvasásom bántotta. Este bejött hozzánk Spilka Tóni, s a testvérek kibeszélhették magukat. Tóni válni készül, mert Margit, mióta apja után 800 hold földet és szép pénzt örökölt, még idegesebb, mint valaha. Még szép gyermekeit sem igen akarja látni. Válni azonban nem szeretne, s az öregasszony is sopánkodik, hogy mi lesz akkor? Budapest, ápr. 22. Délelőtt az Egyet. Könyvtárban dolgoztam; ebéd Spitkóéknál, azután feleségemmel kora délutáni látogatást tettünk Pethő Sándoréknál és Ludmann Gyula altábornagyéknál, de Méhelyékhez csak feleségem mehetett el, mert én az Akadémiába siettem. Osztályunknak elég botrányos ülése volt, mert Heinrich főtitkár és Pauer osztálytitkár a programkészítésben egymás útjait keresztezték. Minket, Kolozsvárt egy ilyen rosszul előkészített ülés miatt a múzeumból stb. kizavarnának. Általában véve ezeknek az akad. üléseknek nincs semmiféle méltóságos jellegük, sőt néha komolyságuk sincs. Az osztályban levelező tagoknak ezeket választottuk meg: Jankovich Béla kultuszminisztert (akit, mint írták, vajmi kevesen ismertek), Lers Vilmost (ajánlója, Nagy Ferenc bosszankodott, hogy az ellene korteskedők a szepesi németet zsidónak mondták), Schneller Istvánt (aki a legkevesebb nemet kapta, s mindenki nagy tisztelettel nyilatkozott róla mint igazi, komoly, szerény tudósról), s gróf Teleki Pált, aminek apja örvendezett legjobban. Giesswein Sándor, Szászy-Schwarz Gusztáv, Éber László és Veress Endre (kit Karácsonyival én ajánlottam) megbuktak; legfényesebben Veress, aki 19 igennel szemben 28 nemet kapott. S modora miatt mindig is el fog bukni. Károlyi Árpád – mint mondja – nagy munkássága alapján rá szavazna, de bizonyos fokig szédelgőnek tartja, aki, hogy kiadványaival35 a pénzt szerezzen, a szemetet is lemásol tatja, s egy ötvenkötetes vállalatot hirdet, holott nincs hozzá való kézirata. Figyelmeztettem, hogy ebben a tekintetben téved. – Wlassics Gyula ezúttal a szokottnál közlékenyebb volt; őszintén csodálja, mily nagy munkákat tudok írni, mennyit dolgozom. „A filoz. karon ráérünk.” – „De jobb volna a jogi kari tanárság.” – „Csakhogy akkor nem érnénk rá.” – Vacsorán a Continentalban egész kis históriai társaság gyűlt össze: Thallóczy, Csánki, Fejérpataky, Takáts, Komáromy, Szádeczky, Wertheimer – s még Pauler Ákos és Némethy Géza. Thallóczy ugratta Wertheimert, hogy háromkötetes munkája (Andrássy életrajza)36 megjelenése alkalmából pezsgőt fizessen, különben nem lesz meg rendes tagnak. W. utóbb már családi gondjaival is előhozakodott, s hogy szavazatokat nem szerezhet ily módon; de mikor Th. kijelentette, hogy a pezsgővel könyvét ünnepeljük, s ezt az újságokba is kitesszük, W. megtört és – csengetett. „No, csak ezt akartuk” – szólt Thallóczy, és asztalt bontott. – Kissé erős tréfa volt. 34 Ferenczi Zoltán: A magyar irodalom története 1900-ig. Bp., 1913. 682 p. (A műveltség könyvtára). 35a L. ápr. 24. 36 Wertheimer, Eduard: Graf Julius Andrássy. Sein Leben und seine Zeit. Nach ungedruckten Quellen. 1–3. köt. Stuttgart, 1910–1913. és Uő : Gróf Andrássy Gyula élete és kora. 1–3. köt. Bp., 1910–1913.
