Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1912
328 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1912 Gyula, jún. 11. A nap nagy és legmelegebb részét még Hódmezővásárhelyen töltöttük. Éppen piaci nap lévén, sok jó, jellegzetes arcot láttam, s jártam-keltem is eleget a szépen fejlődő városban. Délben Tónival sörözgettem. Ebéd után még elbeszélgettünk, s fél négykor továbbindultunk Gyulára, hol 1⁄4 7-kor Jani öcsém várt reánk, s hozzá is szálltunk. Jól telt az idő Ágnessel és gyermekeikkel: Palival és Lilyvel. Este még meglátogattuk Berti bátyámat, aki bizony, Rózával együtt nagyon megöregedett, és Mariska húgomat, akinek kisebbik leánya, Juliska, most menyasszony. Gyula, jún. 12. Látogatások testvéreimnél s Dutkay Bélánál és Pistánál. Délben családi ebéd (de Berti és Nuszbek csak feketekávén...) Janiéknál, akik bizony azt sem tudták, hogy Berti a télen nagybeteg volt. – Este a színházban megnéztük a Kis herceg et. – NB. az ebédnél Ipolyi Arnoldról sokat beszélt testvére, Guszta néni, aki nagy kora dacára ma is pápaszem nélkül olvas olasz és angol könyveket. Gyula, jún. 13. Jani öcsémmel (mert Berti, törődöttsége miatt, nem jött) átkocsiztunk Sarkadra édes szüleink sírjához. Úgy szerettem volna, hogy az idén aug. 23-án egy kis összejövetellel üljük meg édesapánk születésének századik évfordulóját, de a családban nincs meg az összetartás, és így a mai napon mi ketten egy koszorúval róttuk le kegyeletünket. Be sem mentünk magába a városba, mely, mint hallom, szépen fejlődik, de ahol ezeken a sírokon kívül már alig van egyéb keresnivalónk. Uzsonnán Mariskáéknál. Bertinél, vagy inkább vejénél, Kiss Laci csabai főszolgabírónál volt a vacsora, meleg hangulatban. Időközben meglátogattuk Márki Barnáékat is, akik dicsekedhetnek kisfiukkal, Tamással. Arad, jún. 14. Janival jól bejártuk a gyulai gimnáziumot, melynek igazgatója, Németi József, négy évvel ezelőtt előttem tett tanárvizsgálatot. A gimnázium mecénásának, gr. Wenckheim Frigyesnek ma elterjedt halálhíre nem bizonyult valónak, ellenben részvéttel olvastam, hogy Brandt József kollégám, a sebészet nyug. tanára, tegnapelőtt Kolozsvárott elhunyt. Azok közé tartozott, kik 20 esztendővel ezelőtt, az öreg Mikolay Pista bátyánk által figyelmeztetve, több mint kollegiális szeretettel fogadtak, s ezt a nagy jóindulatot mindvégig megőrizte irántam. Ny. b.! – Délben már Aradon voltunk, hol Hegedűs Laciék automobilon vittek be (az ottan már fiáker), s hamarosan jól tartottak minden földi javakkal. Délután 3-kor a városi kávéházban találkoztam Varjassy Árpáddal, aki mint a Kölcsey Egyesület elnöke tájékoztatott a vasárnapi szoborleleplezésről, vagy inkább mert Fábián és Csiky szobrai már láthatók, felavatásról, mely alkalommal Fábián szobránál én beszélek, Csiky szobránál pedig Gál Gyula (egykori aradi tanítványom), a b[uda]pesti Nemzeti Színház tagja. Arad, jún. 15. Bementem a líceumba, hol egy ideig elbeszélgettem a reálisk. tanárokkal, s néhányan – pl. az ifjú házas Scholcz – el is mentünk 1–2 pohár sörre. Délután a kávéházban találkoztam egyes ösmerősökkel. Mások Hegedűsnél kerestek föl, ki délben, este tokajival s más efféle javakkal kezelt. Csak az a bánata, hogy fia, Pista, nem tudja letenni hátralevő szigorlatát s újabban nem is eléggé komoly. Arad, jún. 16. Ma 11 órakor volt Fábián Gábor és Csiky Gergely mellszobrainak felavatása a Kossuth-szobor mögött levő parkban. Nagy melegben, fekete ruhában, nagy közön-
