Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1912
326 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1912 Anna révén rokonságot sütött ki) a kávéházban kifakadtak rossz és ügyetlen fogadtatásuk miatt, s hogy nem gondoskodtak róluk. 9 órakor az ünnepi misére, amelyet Csernoch János kalocsai érsek mondott, a permetező esőben fekete ruhában mentem, de látva, hogy sokan jöttek díszmagyarban, én is hazamentem úrfölmutatás után és díszbe csaptam magamat. Feleségem – a rendezőbizottság által küldött óriási rózsacsokorral – a vendéglő ablakából (nem a felajánlott díszhelyről) nézte végig az ünnepélyt, nagy nehezen és elég tűrhető (ti. szünetelő esőben) majdnem 11 órakor kezdődött, óriási közönség jelenlétében. Volt megyebeli helység, honnan 200-an is jöttek küldöttségbe. A Himnusz eléneklése és Vértesi Károly tempósan elmondott megnyitó beszéde után, én mondtam el ünnepi beszédemet, miközben a szobrot leleplezték. Most már megeredt az eső, de védve voltam Csernoch érsek oldalán a sátorban, hol mindenki nagyon melegen üdvözölt. Jászai Mari – szép díszmagyarban – a másik sátorból gyönyörűen, de az eső miatt csak részben érthetően szavalta el Dömötör Pál szép ódáját, mire Vértesi rövidesen átadta a szobrot Hanke Imre polgármesternek. Erre sok koszorút tettek le; én ugyan a kolozsvári egyetemet, az Erdélyi Múzeumot, a Történelmi Társulatot s az EMKÉ-t is képviseltem, de koszorút egyik megbízóm sem küldött. A koszorúzások alatt elég időm maradt, hogy elbeszélgessek Csernoch érsekkel, Horváth Győző segédpüspökkel, Széchenyi Jenő nagyváradi kanonokkal és testvérével; stb. – A banketten Csernoch érsekkel a papság is megjelent, s feleségem, ki életében először vett részt banketten, Horváth püspök és Kaczvinszky mellé került. A környezettel hamarosan összeismerkedtünk. A felköszöntőkből nekem is kijutott; az öreg Szondy Mátyás nagyon lelkesen köszöntött fel. Prokopy Imre és Magassy Antal tanárok igen szépen beszéltek. – Délután feleségemmel kikocsiztunk Dömötörékhez, ahol egy kedves órát töltöttünk. – Vértesihez csak magam mentem el. Nagy társaság volt nála, pl. Kápolnásnyékről Halász Gedeon (Schweidel t[á]b[or]nok rokona) s Urházy Lajos ottani lelkész, stb. A házigazda áldomására én Vértesit éltettem. – Dömötörék azután hazakísértek feleségemhez. Hódmezővásárhely, jún. 10. Zombornak a bérmálás miatt mozgalmas és etnográfiailag érdekes képe volt ma is. Reggel látogatást tettem az áll. gimnáziumban, de senkit nem találtam ott. Feleségemnek megmutogattam a Schweidel-szobrot, a karmelita templomot, a szép parkokat stb. Még boltokban is jártunk. 10 óra után a szoborbizottság tagjaival engem is levettek a Rákóczi-szobor tövében (l. a képet a következő oldalon), s feleségem nagy rózsacsokrot tett le a szoborra. Azután elbúcsúztunk a szoborbizottságtól, de Vértesi és Dömötörék a vasútra is kikísértek. – Végre 3⁄4 12-kor indultunk. Szegeden Márki Pista családja várt a gyerekekkel, de a késés miatt csak pár szót válthattunk, mert mindjárt tovább kellett mennünk Hódmezővásárhelyre, hova fél négykor érkeztünk meg. Spilka Tóni fogatán mentünk be, s Tóni három szép gyermeke, Imre, Laci, Margit várt reánk (édesanyjuk megint szanatóriumban van). Első dolguk volt, hogy megmutassák 100 koronás kecskéjüket, amelyet a napokban vettek. Amint a hőség enyhült, a két fiúval sétát tettem a városban; megnéztem a gimnáziumot, fölkerestem Dávid Manó gimn. tanárt, aki azután csatlakozott is hozzánk s jó séta után hazamentünk, hogy vacsoránál és azután a kertben csöndesen elbeszélgessünk Tónival.
