Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1909
208 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1909 ápr. 19. Édes jó anyám ma 33 esztendeje hunyt el. Legyen áldott emléke! ápr. 20. Schneller dékán bizalmasan értesített, hogy Vajda halála s a tanárvizsg. bizottság mandátuma következtében a minisztérium (vagy inkább Tóth Lajos min. tanácsos) engem akarna kinevezni a középisk. tanárvizsg. bizottság elnökévé. Mint előbb Csengerinek, most neki is kijelentettem, hogy ezt nem fogadhatom el, ugyanazon okból, amiért több mint negyedszázad előtt reálisk. igazgató sem akartam lenni. Csak tanár és író akarok lenni, ha még olyan kevésbe vesznek is. Ma csak a helyettes, de nagybeteg elnök, Szamosi kérésére vezettem a vizsgálatokat. Purjesz szerint Szamosinak 140 az érverése, 80 a lélegzése percenkint – s „öreg a legény”. Katasztrófától lehet tartani. ápr. 24. Karunk a jövő évre Haraszti Gyulát választotta dékánnak, bár biztosnak látszik, hogy a budapesti egyetem francia nyelvészeti és irod. tanszékére nevezik ki. Budapest, április 25. A déli vonattal az akad. nagygyűlésre felutaztam Apáthyék s Ákontz táblabíró s Dézsi társaságában. A Pannoniába szálltam. Budapest, ápr. 26. De. 9–1-ig a Nemz. Múzeum levéltárában, hol Áldásy mindenképpen kezemre járt. Megismerkedtem Kollányival.10 a Ebéden Spitkóéknál, kik ezúttal igen szívesek és élvezhetők voltak... Délután a Műcsarnokban megnéztem Benczúr képét (A nemzet hódolata a királyi pár előtt 1896-ban), azután Singer és Wolfneréket látogattam meg. Du. 5-kor az Akadémia Kőrösi Csoma Sándor-ünnepén meghallgattam Berzeviczy, Kégl Sándor és gr. Teleki Pál előadásait. Az utóbbi Japán régibb kartográfiájából becses kéziratok fényképeit mutatta be. Ülés után a Continentalban akadémiai vacsora. Különösen Conchával, Goldziherrel, Kégllel s a két Szinnyeivel beszélgettem. A hangulat igen jó volt – s az estét még a kávéházban is megtoldtuk. Itt beszélte Heinrich G., hogyan beszélgetett két unokája. A nagyobbik, aki már az elemibe jár, mondja: „A Szent István-bazilikára az van felírva: Ego sum via, vita, veritas.” A kisebbik kérdezi: „Mit jelent az magyarul?” „Hát azt sem tudod? Azt, hogy – Szent István-bazilika.” B[uda]pest, ápr. 27. Délelőtt a múzeumi levéltárban dolgoztam.11 a Ebédnél a Pannoniában Böhm Károllyal és Pauer Imrével beszélgettem. Azután meglátogattam Sarli húgomat (Somogyi Lacinét) s Ranschburgot az Athenaeumban; már meg azt mondja, hogy Egye temes történetemnek mind a két kötetét a jövő esztendőben jelenteti meg. Ötkor az 10a Ferenccel 11a Itt Melich János mentegette magát a Csánki-féle Árpádokba írt cikkemre a Századok ba írt kritikája mi att. Melich legélesebb kritikával Márki turáni eredetre utaló állításait illette: „Márki Sándor »A magyarok hazái, Európa a honfoglalás korában« címen ír. Rendkívül sajnáljuk, hogy a különben gonddal megírt értekezés olyanokat hirdet, amik a tudósok többségének a felfogásával ellenkeznek. M. szerint »a magyarok a turániak közé tartozván, legrégibb hazájukat Ázsiában s legtöbb valószínűséggel a kirgizek mai síksága és az Altáj-hegység északnyugati része közt kereshetjük« (63. 1.). Összes tudásunk azt bizonyítja, hogy Ázsiához semmi közünk, a »turáni« szót pedig tanácsosabb nem használni; a nyelvtudomány is letett róla.” Melich János: Árpád és az Árpádok. Történelmi emlékmű. Szerkesztette Csánki Dezső. [...] Századok , 43. évf. 1909. 4. sz. 325. p.
