Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
Az utolsó szép évtized
20 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. előadásban került elő. 46 E ponton Márki számára csak egyetlen alternatíva létezett, ezt az egységes és oszthatatlan magyar állameszme jelenítette meg. Összességében Márki – az őt oly nagyra becsülő hallgatóságától is ösztönözve – a magyar történelem legszebb mozaikjaiból rakott össze egy teljesnek látszó ideálképet, s ezt a képet a legelőnyösebb megvilágításban mutatta be. Márki hallgatóságának, tágabban a közvetlen hallgatósága által reprezentált rétegnek nagyon tetszett ez a kép. Szvacsina Géza kolozsvári polgármester a széles kör véleményét fogalmazta meg az ünnepi beszédekhez írt előszavában: „Dr. Márki Sándor megkedveltette Kolozsvárt a történelmi beszédeket.”47 Ugyanebben az előszóban olvashatunk a hatásmechanizmusról is: „A történelmi múlttal bíró Redoutte ódon falai közé mintha eddig nem ismert új szellem költözött volna be, mely levetkőzve a mai kor fásult közönyét, egy szebb, egy tisztultabb világ után vágynék. És ezt a tüneményszerű átalakulást, ezt az átszellemülést a hallgató közönségben dr. Márki Sándor felolvasása vitte végbe egy rövid óra lefolyása alatt.”48 Más források is beszámolnak arról, hogy a hallgatók, mint egy szer tartáson, lélekben megerősödtek a beszédeket hallgatva. Márki többször leírta, hogy a történetírónak feladata a nemzet erősítése, önbizalmának növelése. Ám az, ami közel két évtizeden keresztül erőt adó szertartásnak látszott, a valóságban elaltatta Kolozsvár közönségének, köztük a helyi politikusok figyelmét és veszélyérzetét. Márki naplójának 1918. október 31-e utáni fejezetei azt mutatják meg, hogy amikor a korábbi keretek összeomlottak, s vele a történelmi ideálkép is eltűnt, a helyi elit egyszerűen megbénult. A lélekemelő előadások nem segítették a valóságos helyzetismeret kialakulását. Pedig Márki tisztán látott, benne működött az egészséges veszélyérzet. Amikor 1921. augusztus 3-án, Szegedre településekor befejezte az erdélyi impériumváltás krónikáját, naplójába a következő félmondatot írta: „[...] Másfél évtizeddel ezelőtt megmondtam Csánkinak, hogy Erdélyt elveszítjük [...]”.49 Abban bízott, az ideálképpé formált múlt erőt adhat a jelen alakítóinak – az idő nem igazolta várakozásait. Márki Sándor közgondolkodást formáló tevékenységének volt még egy nagyon fontos területe, a tankönyvírás. A szakirodalmi munkásságát számba vevő bibliográfia szerint 1904 és 1914 között 27 tankönyve jelent meg.50 Írt földrajztankönyvet elemi is koláknak, de főként középiskolák számára dolgozott. Földrajz-, magyar- és egyetemes történeti tankönyveit a polgári iskolákban, a felsőbb leányiskolákban és a gimnáziumokban egyaránt használták. Sőt, egyetemes történetéből két román nyelvű kiadás is megjelent. Márki a megújuló iskolai követelményekhez igazodva gondozta, átdolgozta tankönyveit, s arra is volt példa, hogy az aktualizálást mások végezték el. 1904 után különösen polgári leányiskolák számára írt földrajztankönyvei értek meg sok kiadást. 1910 körül tankönyveinek egy része már 8–10. kiadásban látott napvilágot, a Földrajz polgári leányiskolák számára című tankönyvének első füzetét 1910-ben 12–14. kiadás ban jelentette meg a Singer és Wolfner. A tankönyvek tartalmi elemzésétől eltekintve is megállapíthatjuk, Márki szemléletével, gondolataival hosszú időn keresztül erőteljesen jelen volt a középiskolai oktatásban. Ha számba vesszük a Márki óráira beiratkozó 200–300–400 hallgatót, szakmai teljesítményét, rendkívül erőteljes társadalmi jelenlétét, a tankönyveken keresztül egy-46 Márki Sándor: Nemzeti ünnepeken , i. m. 295–316. p. Eötvös és a nemzetiségek . 47 Uo. V. p. Szvacsina Géza: Előszó . 48 Uo. 49 1921. aug. 3-i naplóbejegyzés. 50 Klukovitsné Paróczy Katalin–Rácz Béláné–Szabó Éva, i. m. 70–95. p.
