Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)

1908

188

MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1908

tam, de korlátolt jártasságommal magam is sejtettem, hogy eddigi hazai történetünk bizony majd mit sem foglalkozott a kulturális eseményekkel, legkevésbé pedig a népoktatásügy történetével. Ezért kell, hogy mi kalapot emeljünk a kolozsvári történész tanár előtt, s neki működéséért hálával és tisztelettel adózzunk, mert íme nemcsak az üres szóban kartársunk, hanem eljön a mi munkamezőnkre velünk dolgozni, bennünket is tanítani.”

27

A tanítók tehát megbecsülik azt a keveset, amit adhatok nekik. Unokáim jól érzik magukat; valami másfél hete Héjjáné 9 holdas házsongárdi kertjében maradtak vacsorán: rablópecsenyére. Szentül hitték, hogy valami rablót sütnek meg a nyárson. A máglya lángolása, az egy órával elhalasztott lefekvés, a szokottnál több szabadság rendkívül tetszett nekik. – Másnap apjuk, mikor hazajöttem, „Kezét csókolom”-mal köszöntött. „Én is úgy köszönök nagyapának – mondta apjának Sanyi –, mert nagyon szereti.” Pedig én bizony nem nagyon szeretem. Íme, a kis rablópecsenyézők:

aug. 2.

Az utóbbi idő alatt meghalt Ivánfy Sándor, rokonom, MÁV hivatalnok Budapesten, ki mint pesti deáknak, német gyakorlataimat javítgatta és júl. 26-án Kuthy Sándorné (Mili), Mariska lányom pesztrája, aki azután őt hívta meg komaasszonynak 3 gyermekéhez Váradra. Nyugodjanak békében!

aug. 7.

Tegnap búcsúzni voltak nálunk Terner Adolf és felesége, s ma délben örökre elutaztak a városból Pozsonyba, hol ezentúl fognak lakni. Az állomáson, mint dékán, a kollégák nevében (kik erre nem is gondoltak) én búcsúztam el tőlük néhány szóval s egy virágcsokorral. Nagyon elérzékenyedtek, s az öreg meg is csókolt. Az öregúr 27 Vármegyei Közélet, 1908. júl. 9. Naplóba ragasztott újságcikk.