Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1908
174 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1908 jan. 20. A vasúti állomásról az Egyetemi Körbe este 8 óra után érkezett telefonértesítés következtében, amelyet két fiatalember, dr. Orbók Loránd és Beregi Ernő nyomban közölt velem, mint dékánnal, nekem jutott az a nehéz feladat, hogy dr. Meltzl Hugó tanártársamnak a vasúton, Báránd és N[agy]várad közt, kevéssel 7 óra előtt történt hirtelen halálát a családdal tudassam. Nem távoztam addig, míg fia, dr. Meltzl Balambér, az éjjeli vonattal azonnal N[agy]váradra nem utazott az intézkedések megtétele végett. Az özvegy és anyja éjjelre teljesen magukra maradtak, mert cselédjüket éppen aznap küldték szabadságra. jan. 21. Egész napom szegény Meltzl temetése ügyével telt el. Az egyet. tanács és Bölcsészeti Kar engem bízott meg a gyászbeszéd tartásával. Feleségemmel együtt a nap folyamában többször meglátogattam a családot, s amennyire lehetett, igyekeztem megköny nyíteni elhagyatottságát. Este, vőm 35. születésnapja előestéjén, Szentkirályiék voltak vendégeink. jan. 22. Délben a Bölcsészeti Kar tanárainak élén, délután gr. Apponyi miniszter nevében fejeztem ki a részvétet a család iránt, amelyet azon kívül is többször meglátogattunk. Este 3⁄4 7-kor a holttest végre megérkezett az egyetem előcsarnokába, hol azt Meltzl hallgatóinak élén fogadtam. Feleségem a fiatalokkal alig ment színházba, Balassagyarmatról Vannay telegrafálta, hogy szegény özvegy Nagy Ivánné is meghalt ottan, s Horpácson 25-én temetik. Dékáni dolgaim, Meltzl és influenzám tovább lappangása miatt e zord időkben olyan messze útra nem mehevén, csak koszorút küldhettem. De azonnal írtam Heinrich akad. főtitkárnak, mentse meg Nagy Ivánnak Ipolyival, Madáchcsal s másokkal váltott és az özvegynél maradt leveleit, amiket Mikszáth Kálmán, mint szintén horpácsi compossessor, útján még talán eszközölhet. Szegény Mari néni unokája volt Csathó volt sarkadi tiszttartónak, akit hivatalában száz esztendővel ezelőtt nagyapám követett. Modora cinikus volt, de boldoggá tette az urát. Utoljára 1902-ben járt nálunk, Mátyás király szobra leleplezésekor, az újabb látogatás ígéretét már nem válthatta be. Múlt évvel horpácsi birtokát is eladta, s beköltözött Balassagyarmatra. Nyugodjék békében! Singer és Wolfner írja, hogy tankönyveim után 1067,50 kor. honorárium járván, 789,29 adósságomat (a váltó után) nemcsak törlesztem, hanem még kapok is 278,21 koronát. Ezzel a teherrel tehát kevesebb. jan. 23. Ma 16 éve halt meg édes jó apám. Legyen áldott emlékezete! – Ma du. 3 órakor az egyetem csarnokából temettük Meltzl Hugót. A gyászbeszédet – nyakamban a dékáni lánccal – én tartottam.1 Az Erd. Irod. Társ. nevében Csengeri, a hallgatók ne vében Goschi beszélt. Koszorúkat az egyetemi tanács, a Bölcsészeti Kar, Petőfi Társ., Erd. Irod. Társaság, a hallgatók, a női hallgatók stb. tettek. Én is tettem. Hűlésem miatt a temetőbe Szádeczky prodékán kísérte ki. Az özveggyel feleségem volt, s a szegény hátramaradottakat a temetés után ismét fölkerestük. Meltzlt tanítványai igazán megsiratták. Legyen áldott emlékezete! 1 Meltzl Hugó ravatalánál. Beszterce, 15. évf. 1908. 5. sz. és Emlékbeszéd dr. Meltzl Hugó ravatalánál. A Fáklya, 3. évf. 1908. 4. sz. 16–18. p. Kivágat SZTE KK RKT MS 389/11. köt.
