Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)
1900
278 Márki Sándor naplói II. 1900 Drezda, aug. 9. Némi áttekintést - folyamatosan járva-kelve - mégis nyervén Berlinről, reggel továbbindultunk. Jó darabig gyönyörködtünk egy Berlin felett lebegő henger alakú hatalmas Zeppelin léghajóban. Láttuk a grossbeereni csatatéren felállított piramist, Wittenberg történelmi emlékű templomát és várát és a Tetzelről hírhedt Jüterbogot. Lipcsében kiszálltunk 10 órakor s azonnal kocsira ülve, bejártuk értelmes, ügyes kocsisunkkal a város főbb pontjait, s kihajtattunk a csatatérre is, honnan Napóleon nézte a harcot s hol most nemsokára teszik le az új Siegesdenkmal alapkövét. Amennyire az idő engedte, elmerengtünk a nagyon méltatlanul, egy igénytelen házban elhelyezett Napóleon Múzeum igen sok becses emlékén. Ebéd után Drezdába mentünk át, melynek már hatalmas arányú pályaháza is fölkeltette érdeklődésünket. Elhelyezkedvén a Deutscher Heroldban (3. és 13. sz.), azonnal kisétáltunk s első utunk a királyi palota rokokó templomába vezetett, mely kivált Mariskának tetszett. Hiszen, ha valahol, itt meg is szeretheti a rokokót; pl. a világi építmények közt a Zwingerben. A Brühl-Terrasse a most folyó építkezések következtében nem sokáig tartott vissza bennünket; annál jobban éreztük magunkat (talán azért is, mert éppen ma van évfordulója Júliával való megismerkedésemnek) a nagyszerű királyi kertekben. Hazafelé már villamoson jöttünk, hanem leszállva, még sok boltot nézegettünk végig, míg ágyba kerülhettünk. Drezda, aug. 10. Délelőtt, délután a képtárt nézegettük, amely különben is főképp vonzott bennünket ebbe a szép és érdekes városba. Rafael sixtini Madonnája kedvéért az ember még a II. emelet szecesszionistáinak is megbocsát. Nemcsak Marci, hanem Júlia is mindvégig lankadatlan figyelemmel és érdeklődéssel nézegette a gazdag gyűjteményt, s fáradtan is kitartottak velem, hogy a Zwingert, a japáni palotának a túlsó parton levő kertjét stb. jól szemügyre vegyük. Marci itt is tett néhány fényképfölvételt. Az Elba teraszáról - vacsora közben - még sokáig gyönyörködtünk az előttünk váltakozó képekben. Prága, aug. 11. Borús időben indultunk neki a Szász- és Cseh-Svájcnak, melynek csinos vagy (pl. reánk nézve különösen Theresienstadtnál) emlékezetes vidékeiben mindamellett is akadálytalanul gyönyörködhettünk. Prágában megint a Vencel téri István főhg. szállodában vettem két szobát, a könyvkereskedésben pedig csak mappát (üdvözöltem is levélben Homolka bátyánkat), mert most már az utcáknak csak cseh neveik vannak. Éppen jókor értünk az ódon városháza elé, hogy láthassuk az 1490. évi óra déli játékát. Jó hosszú tájékozódó séta után megebédelvén, másfél órát töltöttem a Nemz. Múzeum régiségtárában, mely most már szépen és kényelmesen van elhelyezve. Majd ott családomat bevárván, kocsira ültünk, de a szamár zsidót egy órai kínlódás után elbocsátottam s inkább gyalogoltunk vagy közutakon mentünk. Szombat lévén, a régi zsinagógát és temetőt nem láthattuk meg, feleségem különben is valósággal megundorodott a környék zsidainak piszkától. Ott különben most már új utcákat nyitnak. Zsidó kocsisomnak Húsz házát, az egyetemet stb. (a Carolinum auláját meg is szemlélvén) én mutattam meg. A Hradzsinban megnéztük a renoválás alatt álló székesegyházat, melyet - már alkonyatkor - egy fiatal, ügyes sekrestyés jól bemutatott; kegyelettel néztük a Kolozsvári testvérek Szent György szobrát, s a Wallenstein palotáját útba ejtve tértünk haza.
