Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)
1894
Márki Sándor naplói II. 1894 63 ápr. 10. Mariska húgom anyósa, özv. Nuszbek Józsefné (Kothlechner Veronika) 8-án 78 éves korában rövid szenvedés után Gyulán elhunyt. Több mint 30 év óta ösmerem, becsülöm. Igazi „nagyasszony” volt, amilyen már kevés akad. Ny. b.! - Du. a Hója felé családi kirándulás, melyben Szádeczkyék és Moldovánék is részt vettek. ápr. 12. Este szintén Nuszbek tudatta velem, hogy nagynéném, özv. Püspöky Bertalanná, szül. Zay Mária ma du. Vá 3-kor Sarkadon mellrákban hosszas szenvedés után elhunyt. Anyám legifjabb húga volt. Gügyögtetett mint kisfiút (mennyi apróságot tudott elbeszélni erről: mikor 2 esztendős koromban úgy marasztottam vendégnek Kétegyházán; mikor onnat még azon évben eljövet, Sarkadon nagyapám házánál nem akartam hálni a magas földszinten: a „kis toronyban”; mikor Lajossal bőgve vittük vissza a friss cipót, amit édesanyám küldött neki stb., stb.), és mindig szeretettel viseltetett irántam és családom iránt azontúl is. Utolsó éveit az a csúnya családi per keserítette, amit a Dutkay fiúk s Márki Berti és Imre akasztottak nyakába Bertiné (Róza, az ő neveltje = Krimhilda) ösztönzésére. Vallásos volt egész a rajongásig, anélkül, hogy igazán vigaszt találhatott volna a vallásban. Különösen férje (|1885) halála óta nem tudott vigasztalódni. Az öreg ház, melyet férjhezmenetelekor (1865) újraépíttetett, s mely 79 éves most, 3-4 évtized óta inkább kórház volt. - Atyját, testvéreit ápolva benne, sokat szenvedett maga is. Családja nem maradt. Fogadott leánya, Ferenczy Ilonka, kinek gyámjául egy időben engem nevezett meg s nevelt leánya, egy tót cseléd gyermeke (Veres Ágnes) szívből sirathatja. De szívből siratjuk mi is. Örök világosság fényeskedjék neki! Sarkad, ápr. 13. Hajnalban indulva, délben érkeztem Sarkadra, s Mariska húgomhoz szálltam. Szegény Mari néni, nagyon elváltozott a halálban; de csak inkább kitűnt rajta a Zaytípus. Utolsó napjaiban egy apáca, Hoffmann-né (ki édesapámat is ápolta) s a két Ferenczy Ilonka virrasztott mellette. Du. Jani is kijött Gyuláról s vele, és Nuszbekkel jártuk el a papot és a jegyzőt. Jani 6 órakor hazament s ‘A 7-kor, mikorra Csanády Ákos is megérkezett, az egyetlen megmaradt Zay testvér, Lujza nénénk koszorújával (én koszorúm árát a szegényeknek adtam), beszenteltettük holttestét; a 6 Márki közül Mariskával csak ketten voltunk jelen. Este Mariskáékhoz Berti is átjött vacsorára. ápr. 14. De. 10-kor kezdődött a gyászszertartás. Eljött rá Jani, sőt családjával (de ezek utcai ruhában) Berti is. Imre koszorút küldött. Részvevők nagy számmal. Fogadott leányát, Kaziknét, én vezettem, s a koporsó után, a családból gyalog csak mi mentünk: Csanády Ákos, Jani s én; a többi (eljött Dutkay Dezső s Béla, Márki Berti is) oldalt, - a nők kocsin. Az általa épített sírboltba tettük s ott hallgattuk meg a gyászmisét is. Azután meglátogattuk édes jó szüléink sírját. Nyugodjanak békében! - Mari néni halálos ágyán többször említette, hogy engem akar végrendelete végrehajtójául. Nem szeretném, mert a Dutkayakat s Berti és Imre bátyáimat (kik különben halála előtt kevéssel kibékültek vele) kizárta az örökségből. A végrendelet hiteles szövege különben még nincs kihirdetve. A leltározást ma és holnap eszközük. De ezt meg nem várva, du. hazatértem, s Váradon a vasúti állomáson Karácsonyi Jánossal jól kibeszélgetvén
