Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)
1903
Márki Sándor naplói II. 1903 425 ma reggel olvasom az Újságból, hogy éppen azon órában halt meg.54 Az áldomást, csekély módosítással, mint gyászbeszédet mondtam el délben rendes hallgatóimnak, kik velem együtt mélyen meg voltak indulva. Karunk s a Mátyás-szoborbizottság szintén elküldi koszorúját; arra, hogy az ezt fölvivők közt legyek, hűlésem miatt nem vállalkozhattam. Ki tudná megmérni a veszteséget, mely a szobrászat Petőfijének elhunytával érte a hazát? Hozzám és hozzánk mindenkor igaz barátsággal viseltetett, hosszabb távoliét után mindig csókkal üdvözölt engem a mester, kit (szóvirág nélkül) maga a Musa csókolt homlokon. Testvérem halála sem verhetett volna le jobban; s talán így van vele mindenki, aki az ő jó szívének melegét közelebbről érezte. Legyen áldott emléke! okt. 27. Emlékül ideiktatom azt az előterjesztést, melyet Széchy 1901. okt. 31-én Fadrusz tiszteletbeli doktorsága ügyében karunkhoz tett s melyet egyebek közt én is aláírtam. Ez a M[agyar] Polgár mai száma szerint így hangzik:55 „A mély tisztelettel alól írottak abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy oly tiszteleti doktorság indítványával állunk elő, mely hitünk szerint minden egyes kartársnak rokonszenvével, a sajtó és nemzet igaz örömével, a szakértő esztétikusok és műtörténészek, sőt gyakorló művészek részéről is teljes helyesléssel fog találkozni: általa tudományegyetemünk és nemzeti művészetünk a legközvetlenebb érintkezésbe lép. Karunk a fakultás liberalium artium, a nagy idők hagyományánál és a hagyományok öröklésénél fogva is a művészetek ismeretének, szeretetének és méltatásának terjesztésére van hivatva. Esztétikai és műítészeti előadásaival éppen e nemes és magasztos célokat szolgálja, amikor az Örök Szép kultuszát hirdeti. Az Örök Szépnek azonban nem egyedül az esztétikusok és műtörténészek a letéteményesei, hanem sokkal inkább azok, kik az örök szépet felséges alkotásaikban megvalósítják: egy Homérosz, Dante, Goethe, Petőfi és Arany, egy Pheideias, Praxiteles, Michelangelo és Raffaello nagyobb, mint minden elméletíró, ki velők foglalkozik, mert szürke minden elmélet a költői és művészi felséges alkotásokhoz képest. S aki oly örök alkotásokat ad, melyek századok múlva is a művelt nemzetek gyönyörűségére s a későbbi lángelmék ihletésére vannak, melyekről századok múlva is az elméleti tudósok okulni és írni fognak, ha maga nem ír is, bizonyosan ismeri az örök szép lényegét, megjelenésének törvényeit és föltételeit úgy, mint aki utána alkotásaiból az elméletet elvonja. Fadrusz János, Tekintetes Kar, mint Arany Petőfi szerint, a tenger mélységéből egyszerre bukkant ki tűzokádó gyanánt, az ismeretlenség homályából egyszerre emelkedett országos hírre, amikor Krisztus a keresztfán szobrával, a vallásos megadás e megkapó kifejezésével az isteni és emberi szerencsés összeolvasztásával a Képzőművészeti Társulat 1000 forintos jutalmát elnyerte. Azóta minden egyes alkotása újabb és újabb diadal pályáján, nemcsak az Örök Szép szolgálatában, de a nemzeti lélek hatalmas megnyilatkozásában is. így kisebb műveiben a királyi lépcsőház kariatid alakjaiban is a fejnek, arcnak, kifejezésnek törzsgyökeres magyarsága lep meg. Erzsébet királyasszony szobortervezete pedig e felséges vértanúnkat még az égben is a magyar szentek közé vezeti. Bár az eszme kivitelében és a kivitel fölépítésében vannak fogyatkozások: a Boldogságos Szűz és a királyasszony alakja mégis az igaz 54 Fadrusz János meghalt. Újság, 5. évf. 1903. okt. 26. 296. sz. 1. p. Vö.: Fadrusz János 1858-1903. Budapesti Hírlap, 23. évf. 1903. okt. 26. 294. sz. 2. p. 55 Az 1903. okt. 27-i naplóbejegyzés végén - a 2101-2102. oldalon - található a beragasztott újságkivágat, a megjelenési adatok pontos jelölése nélkül.
