Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)
1903
Márki Sándor naplói II. 1903 405 téren s Bedőházyt du. az ifjúság közgyűlésén az aulában. A kávéházban Hock és Rákosi asztalunkhoz jöttek s Rákosi elmondatta Hockkal, hogy mikor 17 esztendővel ezelőtt először lépett föl s az arany rentét emlegette, választói hogyan követelték elő tőle az - arany mentét.22 Az emlékezet napjának programja zavaros volt ugyan, az utolsó pillanatban is változtattak rajta, de Kolozsvár mégis valóban méltóan hódolt Rákóczi emlékezetének.23 máj. 25. A Magyar Polgár így emlékezik meg tudósításában felolvasásomról:24 „Most dr. Márki Sándor egyetemi tanár, a kitűnő történetíró, tb. városi tanácsos emelkedett szólásra és felolvasta II. Rákóczi Ferencről azt a remek tanulmányát, melyet lapunk más helyén közlünk. Mély figyelem kísérte minden szavát. A kitűnő tudós, aki hazafias lelke egész hevével és éles elméje mélyreható erejével vizsgálja nemzeti múltunk történetét, mesteri vonásokkal vázolta Rákóczi szabadságért küzdő korát, eszméit és törekvéseit. Klasszikus plaszticitással emelkedett ki Rákóczi eszményien tündöklő nemes alakja. A megdönthetetlen történelmi igazságok klasszikus formában jelentek meg. Az a párhuzam, melybe a kuruc kort az 1848-iki szabadságharccal s Rákóczit Kossuthtal állította, oly remeke a történelmi esszének, amiről el lehet mondani, hogy »nem írva, hanem vésve van«. A gyönyörű felolvasás rendkívül föllelkesítő és mély hatást tett a hallgatóságra. Viharos tapsba tört ki az egész közönség, a zúgó éljenzések, ovációk percekig tartottak. A hallgatóság tüntetőén ünnepelte a kitűnő magyar tudóst.” Ezt annak a jeléül ragasztottam ide, hogy itt másképp ítélnek rólam mint ott: Budapesten. A déli vonattal különben, mielőtt még „nagyságomról” tudomást vehettem volna, Gyulára utaztam. Váradig velem jöttek Szentkirályiék, kik most Gradoba mennek fürdőzni s Bécsig viszik keresztfiam francia leányát, Dénise-t, kit nagybátyja Bécsben vár, hogy Párizsba vigye. Meglehetősen megtanult magyarul. Sarkadon Imre bátyámmal találkoztam egy percre. Gyulán Mariska húgomhoz szálltam, mint leánya násznagya a holnapi esküvőn. Berti bátyámat nem találtam otthon, Janival pár percig beszélgettem. máj. 26. Ma volt kishúgomnak, Nuszbek Mariskának esküvője Dubányi Gyula gy[ula]vári urad. pénztárnokkal. Mariska kedves, de gyönge leány. Isten majd megsegíti. A menyasszony násznagya én voltam, a vőlegényé Dubányi Imre. A polgári és egyh. esketés után vidám korai ebéd. Tósztoztunk és pezsgőztünk (a vőlegény rokonaival) Vá 2-ig, mikor indulnom kellett haza. Ez a vidám rész. A szomorúbb, hogy Berti bátyám, akit meglátogattam, könnyezve hallgatta, mint beszéli el felesége, Róza, az ő váratlan és méltatlan romlásuk okát. Berti szégyenkezve ajánlott biztosítási fedezetet, ha kölcsönnel segíteni tudnék; magam is kölcsönökkel bajlódván, segítni, sajnos, nem tudtam. Együtt mentünk át Jani öcsénkhez, az idő rövidsége miatt csak pár percre. Este itthon voltam, ahol egykori vőfélyünk, régi jó barátom, Tarjányi Ákos nyug. honvédőrnagy (f május 26.) halálának híre várt reánk. Szegény Ákos, Schwartzer 22 Az arany rente. Pesti Hírlap, 12. évf. 1890. jan. 9. 8. sz. 6. p. 23 Rákóczi-ünnep Kolozsvárott. Budapesti Hírlap, 23. évf. 1903. máj. 25. 142. sz. 1-2. p.; A kolozsvári Rákóczi-ünnep. Pesti Napló, 54. évf. 1903. máj. 25. 142. sz. 3. p. 24 Az 1903. máj. 25-i naplóbejegyzés részeként - a 2052. oldalon - található a beragasztott újságkivágat, amely a Magyar Polgár terjedelmes beszámolójának része. A Rákóczi-ünnep. Magyar Polgár, 26. évf. 1903. máj. 25. 116. sz. 4-7. p. Ugyanebben a számban jelent meg Márki ünnepi beszéde: Rákóczi emlékezete. Ünnepi beszéd Kolozsvár város díszközgyűlésén. Uo. 1-4. p.
