Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)
1901
Márki Sándor naplói II. 1901 313 szászok bandériummal, zászlókkal fogadtak. A 3. reggeli után az egybegyűlteknek (köztük a kerület képviselőjének, gr. Bánffy Miklós volt tanítványomnak jelenlétében) kommentálva bemutattam szintén jelen levő tanítványomnak, Kelemen Lajosnak Barcsay Ákos fejedelem megöletéséről írt tanulmányát,33 s ennek és a vidékiek hozzászólásának nyomán arra a következtetésre jutottam, hogy a fejedelemnek a g. kát. templom cintermében a kezdetleges fejfával megjelölt helyen kell eltemetve lennie; a későbbi ásatásokra Posta Bélát kértük fel. Erre kimentünk a helyszínére, melyet a vármegye emlékkővel fog megjelölni. A nagy hőségben a háromajkú nép szép kis ünnepet rögtönzött; Dósa alispán és Debreczeni Gyula tekei ref. pap magyarul, Méra Gyula földbirtokos pedig oláhul tartottak buzdító beszédeket. - Azután Keresztes (oláh) jegyzőnél a negyedik reggelit is elköltve, átkocsiztunk Banicára, erre az 1848-ban fölégetett egyszerű kastélyba, hol Bánffy Miklós adott ebédet. Erősen nyakaltuk a pompás mezőségi borokat, miket csak most ismertem meg igazán. Bánffy elég komoly fiatalember ugyan, de mégsem az, kire Erdély kulturális törekvéseiben egy Kuun Géza kidőlte után szükségünk lehetne. A parkban kettesben sokat beszélgettünk egyről-másról. Este 7 után szép úton értünk Tekére, hol (6-ik ilyen művelet!) sörözgettünk. Sajnálom, hogy Tóth Endre közjegyzővel nem találkozhattam. 8 után érkeztünk a mai végállomásra, Nagyidára, Dósa csinos nyári lakásába. A vidéket már alig láttuk. A háziasszony s egy rokona kedves nők, de a poros és halálra fáradt álmos társaságban gyönyörűségük alig telhetett. Barcsay Ákos, ki idáig a legvaskosabb adomákkal traktált bennünket, bár legtöbb joga lett volna az álmossághoz, a legéberebb szellemű maradt s kitűnő tárcát lehetett volna kanyarítani belőle, hogyan oktatta Bánffyt egy képviselőjelölt kötelezettségeire. Már-már teljesen megállott eszünk kereke, midőn éjfélben végre aludni mehettünk. „Barcsay Ákos fejedelem sírja.34 Kolozsvári tudósítónk jelenti telefonon: Kolozsvárott nemrég mozgalom indult meg, hogy Barcsay Ákos erdélyi fejedelemnek emlékoszlopot állítsanak. A mozgalom vezetői tegnap Kozmatelkére rándultak, hogy megállapítsák a helyet, ahol Barcsay el van temetve. Rövid kutatás után ez sikerült is, s a föltalált sír fölé állítják majd az emlékoszlopot. Érdekes, hogy a sírt egy román birtokos család ápolta, a hagyomány szerint engesztelésképpen azért, mert részt vett Barcsay meggyilkolásában. A kolozsvári vendégek a sírnál kegyeletes ünnepet rendeztek, melyben részt vett a környékbeli román és szász községek lakossága és intelligenciája is. A Kolozsvárról Kozmatelkére utazott emlékbizottságban részt vettek: Dósa Endre alispán, Barcsay Domokos képviselő, mint Barcsay Ákos egyik sarja, Barcsay Tamás földbirtokos, Márki Sándor és Posta Béla egyetemi tanárok, Hosszú Pompejusz állami építészeti hivatali főnök, Pákey Lajos, Bánffy Miklós gróf képviselő, Papp Zoltán főszolgabíró és mások. Meghívták Mihályi érseket is, aki a meghívást meleg hangú levélben köszönte meg és képviseletével Rajcu Kelemen esperest bízta meg. Ott voltak továbbá a tekei és tancsi református papok, a kozmatelki, banyicai, berecktelki görög katolikus román lelkészek és a környékről több földbirtokos. Szászrégenből kocsikon mentek Kozmatelkére, ahol a magyar Tancs község, az oláh Kozmatelke és a szász Detrád községe lakossága volt összegyülekezve. Kozmatelkén a bizottság 33 Kelemen Lajos: A Mezőség széléről. Erdély. Honismertető lap, 8. évf. 1899. 8-9. sz. 50-59. p.; Kelemen Lajos: Barcsay Ákos megöletésének helye. Erdélyi Múzeum^ 18. köt. 1901. 4. fűz. 245-248. p. 34 Az 1901. aug. 16-i naplóbejegyzés margójára - az 1851. oldalon - ragasztott újságkivágat, a megjelenés helyének jelölése nélkül [Budapesti Hirlap, 21. évf. 1901. aug. 18. 226. sz. 8. p.].
