Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)
1901
304 Márki Sándor naplói II. 1901 ápr. 8. A másodikat is. Ebéden Veress Zoltánék voltak itt. Apr. 9-[én] este Müller és Nietsche főhadnagyok voltak nálunk. Örvendenek, mert alezredesüket, Bélavári Fekete Miklóst elteszik innen, quorum pars magna fűit Müller. Előzőleg délután nagy és kellemes sétát tettünk a hójai erdőn át a Kányafő alá. Budapest, ápr. 10. Tegnap este 9-kor Herzl b[uda]p[est]i szanatóriumában elhunyt Halász Ignác, kedves kollégánk, a magyar és összehasonlító finnugor nyelvészet rendes tanára egyetemünkön. Még egyetemi tanuló koromból ismertem, mikor Fischernek hívták. 1893-ban, nov. 29-[én] nevezték ki egyetemünkre, s bár feleségeink időközben elhidegültek, mi a legjobb barátságban éltünk; feleségem is nagyra becsülte a szerény tudóst, derék embert. Réczey tegnap csak részben operálta, a gyomor bemenő és kimenő nyílásánál támadt rákot nem bolygatta. Karunk 'A 11-kor megilletődve értesült a veszteségről, én Posta Bélával és Haraszti Gyulával már délben indultam B[uda]p[est]re, hol este a Pannóniába szálltam. Bp., ápr. 11. A temetés nem ma du. 3-kor, hanem holnap 10-kor lévén, a nappal szabadon rendelkeztem. Az utcán találkoztam Jankó Jánossal s kalauzolása mellett a Nemz. Múzeumnak vezetése alatt álló etnogr. osztályában töltöttem a délelőttet. 104 zig-zug helyisége van. Némelyik osztály, pl. az osztjákoké és a kalotaszegieké nagyon kellemesen lepett meg. Meglátogattam az Athenaeumot és Singeréket, valamint Mangoldékat is, kiknek 21 évi lakását a Gyár utcában a piaristák most mondták fel. Igazán szerény igényekkel laktak ott. A Koronában az „egész” Jankó család fölkeresett. Du. 5-kor a Földrajzi Társaságban Berzeviczy sietett elém; elnökük hiányában ő elnökölt, mert én nem vállalkoztam. Igen melegen emlékezett meg megnyitójában Halászról, Havass Rezső alelnök pedig a múlt év földr. mozgalmairól szóló jelentésében - rólam. Havass, Wodianer Artúr, Jankó és Krécsy B[éla] társaságában Gundel „István”-jában vacsoráltam. Havass-sal tegeződni kezdtünk. ápr. 12. A Pannnoia Kávéházból Szádeczkyékkal, Harasztiékkal, Moldovánnal s a Rókustól Óvárinéval, Novák Irénnel és Farkas Gézánéval együtt mentünk ki 8 után az izraelita új temetőbe, hol Óvári, Apáthy, Schneller, Szamosi és felesége, Graf, Pecz és neje, Vajda Gyula, Csengeri és Posta is csatlakozott hozzánk. Gyulai Pál, Szily Kálmán, Schill Salamon, Bánóczi, Heinrich Gusztáv, Krécsy Béla, Wodianer stb. az ismerősök közül szintén megjelentek. A szertartás a temetőben 10-kor kezdődött, s az özvegy, a szegény kis Ilonka s a rokonság zokogása, főképp azonban Halász igen rokonszenves egyéniségének emléke könnyet fakasztott mindnyájunknak, még Gyulai Pálnak szemében is, midőn Lazarus kántor gyönyörű éneke után Weissburg rabbi, az egyetem s az Akadémia nevében Csengeri dékán,18 a sírnál az ifjúság részéről Bodor Aladár s a sz[ékes]fehérvári volt kollégák részéről Téry, örökre elbúcsúztatták kedves halottunkat, kinek adjon az Isten örök nyugalmat! A sírnál Finályné maga nyújtott kezet, s így részéről véget ért a gyűlölködés, melyre - úgy hiszem - nem is volt oka és okuk. - Én Postával, Apáthyékkal és a Velencéből most visszatérő Werner Rudolf kollégámmal már délben hazaindultam, s az úton egy kis tarokkozással - első eset az úton! - rövidítvén az időt, baj nélkül haza is érkeztem kis családom körébe. 18 Csengeri búcsúztatóját 1.: Halász Ignácz. Erdélyi Múzeum, 18. köt. 1901. 4. fűz. 249-251. p.
