Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)

1901

Márki Sándor naplói II. 1901

299

febr. 19.

Annál többet táncoltak ma a lányok (Marci, Sári) a tiszti kaszinóban. Reggel fél ötkor vetődtünk haza. E nap reggelén érkezett látogatásunkra Lujza sógorasszonyom.

febr. 25.

Megint elküldtem egy csomó cikket az Athenaeumnak a Mátyás-album számára. Sajnálom, hogy Károlyi Árpád és Lánczy Gyula lemondása után Beöthy Ákost sem foghattam meg Mátyás nyugati politikájának jellemzésére. De legalább kifejezte elismerését a szabadságharcról írt „szép és lelkiösmeretes” könyvem felett. Maga is ennek a korszaknak történetével foglalkozván mostan, „képesnek érzi magát annak becsét és értékét felfogni és megállapítani”.

márc. 1.

Lujza hazament.

márc. 2.

Művészbál a rozoga Redoute feldíszített helyiségeiben művészek és kedv nélkül s mégis reggel négy óráig.

márc. 3.

Tóth Béla, Musz[ka]országból hazatérve, most már reklamálja azt a témát, melyet a Mátyás-albumban - az adomák Mátyás királyáról - neki szántam. „Most már - úgymond - lelkesít engemet e munka, melytől kezdetben elszörnyedtem.” Vigasztal, hogy általában véve - talán Katona Lajost kivéve - mindenki nagyon meg volt elégedve azzal a témával, amit neki szántam.

márc. 5.

Marczali írja, hogy látta az akad. tagajánlásokat: Barabás Samu, Kollányi, Nagy Géza, Wosinszky. „Oda maholnap nemcsak hogy tudomány, de már az egyszerű másolás is kvalifikál.” Én Nagy Gézát mégis kivenném. „Minden szellemi mozgalom téli álmát alussza. Lesz-e tavasz?” - kérdi. De ím, jelenti, hogy egy hét múlva megjelenik őtőle az újkor történetének első kötete.8 Vagy egy fecske nem csinál tavaszt?

márc. 6.

Tegnapelőtt meghalt Aradon Hanthó Lajos bátyánk, nyug. főreálisk. igazgató; 67 esztendejével már régen valóságos aggastyán. Az öreg szittya nagy, de fegyelmezetlen eszű ember volt, aki történetet csak azért nem szeretett tanítani, mert mindjárt összeszidta a németet, ami miatt már úgyis volt baja. Néhány igazi szatirikus éllel megírt levelét eltettem. Ny. b.! Márc. l-[jén] temettük egyik hallgatómat, Droszt Imre I. éves bölcsészethallgatót, ki febr. 26-[án] hunyt el. Ny. b.!

márc. 7.

Barcsay Domokos beszéli, hogy néhai kollégánkat, Szilágyi Étét, nagyon bosszantotta, hogy szomszédja, egy jogász, éjfél után rendesen dalolgatva jött haza. Eleinte kérte, utóbb fenyegette, végre jól elverte; a jogász kihívta, ő összevagdosta, de - össze is varrta és gondosan ápolta. Mikor pedig testvére, Dezső, a miniszter, egy minisztertanács miatt későbbi vonattal jött, mint odakint várta, éjszakára nem eresztette be magához és Dezső úrnak Barcsayhoz kellett mennie szállásra.

Marczali Henrik: A refoivnatio kora. Bp.? 1901. 570 p. (Nagy képes világtörténet. 7. Újkor. I. rész.)