Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)
1900
Márki Sándor naplói II. 259 1900 Kolozsvár, 1900. jan. 1., hétfő Az új esztendő vagy - hogy nagyzoljunk - az új század, a XX. század, Szentkirályi komáéknál virradt reánk; már amennyiben éjjeli Vá 4 előtt virradatról nem poétáknak beszélniük szabad. Elsiratván ugyanis Kozmáékat s Kozma, az én Göreségem hűséges Durbintsa, még a kocsiból is utánam kiáltván nagy búsan, hogy „ilyen esküdtje sem lesz kendnek többet”, a komáékhoz mentünk át (vacsora után) s ott találtuk Csipkéséket, Szentkirályi Gábornét, Betsek táblai és pozsonyi törvényszéki bírót is, utóbbit nővérével. Hegedű- és zongoraszó mellett jól telt az idő. Nálunk is sok vendég járt egész nap. Az első újévi gratuláns Berzeviczy Albert volt Itáliája német kiadásával.1 Ha boldogságunk úgy virít, mint ahogy (az itteni kertészek csodálkozására) azáleáink nyitnak, úgy ez az esztendő jól fog eltelni, amit adjon is az Isten! jan. 2. írogatni kezdtem világtörténetemet az Athenaeum számára. Krisztiániából írja Szász Zsombor, hogy pár napot töltött Bjornstjerne Bjornsonnál, aki azonban éppen nem barátja a magyaroknak, s egészen a nemzetiségek és Ausztria karmai közt van. Lelkesül a cseh és illír királyságért, nem hiszi, hogy az oláhok aspirációinak nincs históriai alapjuk, „kacag rajtunk s azt mondja, hogy mi éppen úgy teszünk, mint Oroszország - nem merjük igazunkat Európa szeme elé bocsátani”. De átadta neki Moldován két francia füzetét s Ovárytól is azt, amit én küldtem neki. „Kár - mondja Szász -, hogy az interparl. konferenciára jött méltóságos urak nem törődnek kissé effélével is; mert az Apponyi szónoklása, úgy látszik nekem, nem egészen elég. Sajnálom, hogy nagyon sok politikai kitűnőséggel beszéltem, akik egyszerűen színésznek tartják.” - Jancsó a könyvtárigazgatói állásra csak úgy pályáznék, ha első helyen egyedül vagy aequo loco jelölnék. Sajnos ezt éppenséggel nem remélheti. jan. 3. Jancsó jönne könyvtárnoknak, de csak úgy, ha I. helyen kandidálják. Akkor szervusz, Bence! Moldovánék panaszkodnak, hogy Richternek éles a nyelve. (Nyelvén van a szíve! Ezt is leintjük!) jan. 4. A család jelenti, hogy Grassi Antal, végzett gazdász, Udine község és tartomány tanácsosa dec. 29-én 35 éves korában elhunyt. Szomszédom volt a cividalei lakomán, az udinei polgármestert helyettesítette. Szegény, mennyi (ottfelejtett) cukrot küldött Marcinak! Ny. b.! - Este Tarjányi őrnagy barátom látogatott meg faluról s azzal mulattatta feleségemet, lányomat, milyen „fenn az ernyő, nincsen kas”-féle népség az erdélyi arisztokrácia. jan. 5. Elsején Kigyiken meghalt Szacsvay Elek volt honvédhadnagy, nyug. sarkadi főjegyző, egy gyanúsított, de talpig derék, becsületes ember; tegnap pedig éppen a VII. kér. gimnáziumba menet, az utcán rogyott össze és csakhamar meg is halt Berzeviczy Albert: Italien. Reisebilder und Studien. Leipzig, 1899. XIV, 264 p.
