Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)
1899
248 Márki Sándor naplói II. 1899 Másnap, 16-án sokszor meg-megeredő esőben, de a szebb helyeken mégis sokszor megállva, s Papp is jobban lévén valamivel, jó kedvvel kocsiztunk haza Tordára, hol családom s Kozmáék Velics polgármesternél vártak. Náluk megebédelve, 6 óra tájban visszamentünk a fürdőbe. Másnap Marcival nádat, sóvirágot szedtünk, du. pedig (ismét sokszor megeredő esőben) mindhárman hazakocsiztunk Kolozsvárra, hová 18-án Kozmáék is megérkeztek. Július 28-án meglátogatott (de nem kapott itthon) Endrődi Sándor; a délutánt vele töltöttem Szász Gerőnél s a Társadalomban; 29-én velük s Ferenczi Zoltánnal, Nagy Gáborral mentem a segesvári Petőfi-ünnepre s 30-án részt vettem annak minden mozzanatában, mint a kolozsvári egyetem képviselője (Ferenczivel ).38 Nagyon sok ismerőssel találkoztam. Marczali és Hadsics szerb író (ki a banketten szemben ült velem Popovics és egy másik szerb író társaságában) tegeződni kezdett velem. Az egyetem koszorúját a csatatéri emlékre, az ifjúságét a szoborra tettük. Nagyszerű és megható látvány volt a székelyek felvonulása - egész tábori kép a csatatéri ünnep. Fájdalom, a csatatérnek halottja is volt. E. Kovács Gyula Jókai Apotheosisának szavalása közben napszúrást kapott; du., miközben Ferenczi és Lészay járásbíróval a várat, régiségeket nézegettem, már nagyon aggasztó híreket kaptunk róla; mi még ez este hazaérkeztünk Kolozsvárra, s harmadnap, aug. 2-án ott hallottuk elhunyta hírét. 5-én óriási részvét mellett temettük a Házsongárdba; sírjánál az utolsó búcsúszavakat én mondtam az Erdélyi írod. Társaság nevében. Legyen áldott emlékezete! Ez nap feleségem is rosszul érezte magát; tegnap Kozmáékkal s Törökékkel nagyobb gyalogkirándulást tettünk a hójai erdőbe s a Kányafőt megkerülve jöttünk haza; Júlia nem panaszkodott, de most - 5-én - Török Imre doktorunk ráijesztett, hogy ilyen vérszegény létére nem kellene ennyit járnia (mintha ezt tegnap nem mondhatta volna!); feleségem elérzékenyedett és csak estefelé lett ismét jobb kedvű. 8-án (kedden) Mariskával együtt elment Mezőkovácsházára, meglátogatni Spilka Tóniékat (kik júl. 1-[jén] este jöttek hozzánk s 3-án reggel utaztak el), ma estére várom őt haza; adja Isten, hogy ismét visszanyerje régi jókedvét! - Marci még egy ideig Kovácsházán marad. Júl. 21-25-[én] vendégünk volt Szekér Gyula is (persze az „ifjabb”); nagyon Savanyú Ferkó, szegény; Márki Ili pedig írja, hogy most már Nagyenyeden lakik, mert urát, Eördöghöt, az erdészeti hivatalhoz oda tették át. Én az egész idő alatt sokat firkáltam; elküldtem Singeréknek gimn. világtörténetem I. kötetének 297 lapnyi és Kogutowiczéknek a Nagy Lajos korabeli falitérkép kéziratát.39 Ha úgy sikerülnek, ahogy magánlevelében Tóth Béla nyilatkozik szabadságharcomról, akkor nagyon meg lehetnék elégedve. „A tudós - szólt egyebek közt -, aki ezt írta, művész. S ilyennek kellene lenni minden historikusnak.” Június 27- ről nagyon lelkes levelet írt Morgante is, a cividalei Paulus-ünnep bizotts. elnöke. „Büszkének s végtelenül boldognak érzem magamat - szólt -, hogy kifejezhetem Önnek rokonszenvünket Magyarország iránt, melyet szabadságáért egyszer a nagy Aleardi úgy énekelt meg, hogy Istentől vannak megáldva Magyarország dombjai, erősségei, mezei s a Duna völgyei.” Visszhang ez a levél az enyémre (Aleardit említi), melyet a cividalei olasz lap {Forum Julii)40 szó szerint közöl is. Marczali szóval, Lánczy és Óváry pedig levélben ígérik, hogy szintén eljönnek Cividaléba; Lánczy egyúttal 38 Bővebben: A segesvári ünnep. Budapesti Hírlap, 19. évf. 1899. aug. 1. 211. sz. 4. p. 39 Magyarország Nagy Lajos király korában, 1342-1382. Terv. Márki Sándor ; rajz. Kogutowicz Manó. Bp., 1909. 25,6x27,5 cm. 40 SZTE KK RKT MS 145. Márki Sándor napilapkivágatai. Paulus Diaconus cividalei ünnepe.
