Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)
1896
Márki Sándor naplói II. 1896 147 komáékon, Szentkirályiékon volt a sor. Holnap Budapestre utaznak, hol az asszony testvére, Mósa Imre, nagybetegen fekszik a Rókusból [sic!]. Pár nappal Palicsról való fölmenetele után szélütés érte. aug. 28. Mivel keresztanyja le nem hozhatja, Szentkirályiékat kértem meg, hogy Mariskát 4-én lehozzák. Ha ők Mósa Imre miatt akkor nem jöhetnének, magamnak kell fölmennem. aug. 29. Eddigi dolgozószobámat egy üveges közfallal kétfelé oszttattam s volt szobám éjszaki falának kidobatásával, mi talán holnapután eshetik meg, ebédlőmet kétszerte nagyobbra bővíttetem. aug. 30. Az öreg Szilágyi Sándor írja, hogy már 6 hete van Gasteinben s még 2 hétig marad: hadd lássa meg a világ, hogy az exsudatummal komplikált csúzt lehet enyhíteni, de nem gyógyítani. - Déli sörözés, majd vacsora közben elbeszélgettem Komáromy Bandival, ki Zajzonból jövet itt kiszállt egy napra, s egyebek közt jóízűen ismertetgette Jakab Elek bátyánk pumpolási módjait. Újabban, úgy látszik, Komáromy is egyet, tanár szeretne lenni. Beszélgettünk gr. Szécsen Antalról, az udv. főmarsallról is, ki Ausseeban most aug. 23-[án] meghalt. Az öreg annak idejében sok elismeréssel nyilatkozott a Tört. Társulathoz Aba Sámuelről benyújtott jellemrajzomról, melyet viszont Ipolyi egészen lenézett. Személyesen a Tört. Társulat dévai kirándulásán - most tíz éve - ismerkedtem meg vele. Az öregben inkább a pecsovicsot búcsúztatják; pedig az esszéírót is észrevehetnék! szept. 5. A reggeli vonattal, mint egyetemünk küldöttje, részt vettem a Hunyad megye által az ezredév ünneplésére rendezett ünnepeken. Magammal csaltam Moldovánt is, ki az oláhok történetével foglalkozva, idáig megfoghatatlan közönnyel hanyagolta el Sarmisegethusa földjét, az összes oláh nemzeti aspirációk bölcsőjét. Piskiben találkoztunk Szentkereszty fő- és Hollaky Arthur alispánnal, Barcsay Kálmán képviselővel, Téglás Gáborral, Réthi Lajossal és sok más régi ismerőssel, pl. Herrmann Tónival. Szépen fogadtak bennünket Petrozsényban, honnan az iparvasút vitt ki bennünket Vulkánba. Itt a hunyadi vasgyárból kikerült óriási vasbuzogányt ábrázoló emlék előtt S[ólyom] Fekete Ferenc t[ör]v[ény]széki elnök fejtegette, Hunyadi János idejében Kendeffy Miklós mily hősiesen harcolt itt a törökökkel. Nagy hatást tett Janza Vazul petrozsényi főbíró oláh beszéde. Általán a festői viseletben s föltűnően nagy számmal megjelent oláhság igen szépen viselkedett s kitett magáért. Szép volt, mikor minden felekezet papja megáldotta az emlékművet, de Feketéné s leánya eközben oly hangosan beszélgetett velem s Moldovánnal, hogy attól tartottam, kiteszik a szűrünket. Az ebédet egy óriási sátorban a mezőn költöttük el. Egyik szomszédom egy kínaias nevű úr, Menking brádi aranybánya igazgató volt. Osszebarátkoztam a nímettel. A sok felköszöntő közt, még az elején, Hollaky alispán a vendégeket köszöntötte fel, mire én válaszoltam. Ebéd után a nép mulatságában gyönyörködtünk. Visszafelé a vicinálison összeszorultunk s egy csomó bányász-muzsikus is került közénk, köztük egy békési földi, ki azelőtt - szabó volt. Petrozsénytól Hátszegig kényelmesen utaztunk; b. Bornemissza képviselő érdekesen beszélt oroszországi útjáról s a szamojédok közt való tartózkodásáról. - Váralján s Hátszegen beszéddel, kivilágítással, görögtűzzel fogadtak bennünket. Hátszegen
