Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 2. 1893-1903 (Gyula, 2018)
Márki Sándor, a kolozsvári egyetem tanára
Márki Sándor naplói II. 13 faluban sok zaklatás után igazi pihenés lesz a részünk. - Délután Nagy Ivánékat is meglátogattam; nincs semmi bajuk.”25 A nagy nyári utazások rendszerint Horpácson, Márki Sándor feleségének nagynénjeinél végződtek, ahol egy hét alatt kipihenték a minden, történeti és kulturális szempontból fontos emlék meglátogatását célul tűző turistautakat. Márki kolozsvári egyetemi tanárként - később részletesen tárgyalandó jövedelmi viszonyainak köszönhetően - gyakorlatilag minden évben megengedhetett magának és családjának egy-egy hosszabb utazást. Hasonló európai körútra 1900- ban indultak el - ennek része volt a párizsi nemzetközi történészkongresszus -, a köztes években általában fürdőre utaztak. Megfordultak a felvidéki Felkán, Szliácson, a szlovéniai Rohitschon, s Palicsot sem hagyták ki. A helyzet egyetlen s nagyon szeretett leányuk férjhezmenetele után változott valamelyest. Leányuk, katonatiszt férjét követve Aradra került, ettől fogva - kiváltképp az első unokájuk megszületése után - Arad lett a legvonzóbb célpont a Márki házaspár számára. A kívülálló számára kimondottan mozgalmas és eseménydús 1895. esztendő mérlegét a naplóíró a következőképpen vonta meg: „Ezt a csöndes, nyugalmas, de munkás esztendőt kis családom körében fejeztem be, a szokottnál ünnepiesebben, mert éjfélben az első ezredév bevégzésének örömére harangok zúgása közt világítottuk ki ablakainkat. Adjon Isten hazánknak, s benne nekünk minden boldogságot!”26 Azaz a mozgalmas társasági életet a maga társadalmi státusa természetes részének tekintette. A naplók társadalomtörténeti forrásértékét vizsgáló Gyáni Gábor arra a következtetésre jutott, hogy a vidéki polgári értelmiség a sűrű társas érintkezés révén tartotta fenn a maga belső kohézióját s e társas érintkezés eredményeként markáns társadalmi azonosságtudatot szerzett magának.27 Ez a nagyfokú szociabilitás a polgári réteg normarendjéhez hozzátartozott, természetes módon alkalmazkodtak hozzá a kolozsvári egyetemi tanárok. A sűrű helyi kapcsolatháló az egyetemi tanárokat, minden középosztályi csoporthoz és szervezethez odakötötte. Felkészültségüknek, az egyetem által is megerősített tekintélyüknek köszönhetően nem egy kiemelkedett közülük s ők tudományos és társadalmi szervezetek vezető pozícióit betöltve az egyetem falain messze túllépve, a város meghatározó személyiségei lettek. Ennek a tanártípusnak egyik legjellegzetesebb példája éppen Márki Sándor volt. JÖVEDELMI VISZONYOK Szerencsére Márki Sándor nem csak a tanári munkájára és a társadalmi kapcsolataira vonatkozó adatok sokaságát rögzítette, feljegyezte jövedelmeinek alakulását is. Minden év augusztusának végén leírta, hogy az előző tanév során milyen bevételeket könyvelhetett el. Általában tanári fizetés, tanári mellékjövedelem, honorárium bontásban részletezte évi keresetét. Volt, amikor ezekhez a tételekhez örökség is csatlakozott, kolozsvári éveiben már némi kamatjövedelmet is feljegyzett. Első tanévében hivatalos egyetemi fizetését 2500 forint tanári fizetésben és 400 forint lakáspénzben határozták meg. A további különböző kiegészítésekkel a hivatalos 2900 forintnál magasabb jövedelemmel zárta az első évet: 3209 forint került a bevétel 25 MSN, 2. köt. 1895. aug. 12. 26 MSN, 2. köt. 1895. dec. 31. 27 Gyáni Gábor: A napló mint társadalomtörténeti forrás. In: Uő: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Bp.? 2000. 156. p.
