Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Dusnoki-Draskovich József: A gyulai vár 1566. évi török ostroma és a főbb elbeszélő források az ostromról, valamint Kerecsényi László személyéről
124 VÁROS, URADALOM, VÁR tonák sorsát. A gyulai vitézek, Веке Pál és Hegedűs a bajtársiasság és a vitézség példáivá válnak. Az ének mint irodalmi mű értékes, történelmi szempontból azonban aligha tekinthető hiteles elbeszélésnek. A történet alakításának, felépítésének az egyik fő célja Kerecsényi negatív beállítása. Az ismeretlen szerző a vitézekkel egy rossz várkapitányt (kapzsi, kevély, a katonáival nem bajtársias a viszonya) akart szembeállítani, akivel szemben a saját katonái erkölcsi fölényben vannak. 1561 tavaszán még nem alakulhatott ki és terjedhetett el ez az egyoldalúan elítélő Kerecsényi-kép, az idő teltével a szóbeszéd hatására sötétebbé válhatott, de az igazi fordulatot csak 1566 hozta. A portya híre eljuthatott ugyan messzire, és hírek, szóbeli elbeszélés alapján írhatta volna az éneket egy olyan személy, aki valamilyen okból nem kedvelte Kerecsényit, de a valóságos eseménysortól nem térhetett volna el komolyan. Sokkal hihetőbb az, hogy a portya után született egy históriás ének - akár éppen Gyulán -, amely pontosan tudósított a portya eseményeiről és felsorolt 12 gyulai vitézt vagy többet, akik kitűntek. Ez az eredeti ének a szóbeliségben terjedt évekig, a nevek is változhattak. A gyulai vitézek és Kerecsényi személye a vár ostroma és eleste következtében vált újra aktuálissá. Az ének ma ismert változata az ostrom után születhetett az eredeti átdolgozásaként, de megőrizve annak formáját. Ez a szerző már olyan hallgatósághoz szólt, amely nem várt el adatszerű pontosságot.150 Ő építette fel az éneket Kerecsényi, Веке és Hegedűs konfliktusaira, amely a mű dinamikáját megteremti. Láthatólag világos koncepciója volt, nem spontán betoldásokról van szó. Az ének üzenete, végkicsengése nagyon hasonlít ahhoz a gondolathoz, amelyet Forgách, Kovacsóczy és Istvánffy is kifejezett: Gyulának kiváló vitézei voltak, csak a várkapitány nem tett semmi jót. A gyulai vitézek nevét, emlékét tehát meg kell örökíteni, ahogyan azt Istvánffy, de Kovacsóczy és Schesaeus is megtette. Az ének az „Emlékezzünk” formulával kezdődik, vagyis idézzük fel az emlékét Vég-Gyula várának és a gyulai vitézeknek. A múltat átértelmezik, átértékelik a vár feladása miatt: Istvánffy szerint Kerecsényi már szigetvári kapitányként is félt, az ének szerint már a portya idején is rossz várkapitány volt. Kerecsényi rossz emlékezetű lesz, miatta veszett el Gyula és sok vitéz, miatta esett el a portyázó magyarok fele. Az ének tehát éppen beleillik a vár ostroma után a Magyar Királyságban kibontakozó mainstreambe.151 A gyulai vár feladására, Kerecsényi gyászos végére nincs 150 Jankovits, i. m. 49. Horváth János vélte úgy, hogy 1566 utáni a Cantio, mert a szerzőjének ismernie kellett a Nikolsburgi Névtelen énekét a kenyérmezei viadalról, amelyben Kinizsi Pál keresi a csatatéren a sebesült Báthori Istvánt (szerinte a jelenet Bonfini krónikájából származik), így nem keletkezhetett 1568 előtt. (Horváth, i. m. 220-221.) Varjas azonban arra utal, hogy Bonfini is egykorú orális énekből vagy családi szájhagyományból meríthette a részletet. (Varjas, i. m. 210.) 151 Jankovits is megállapítja, hogy az énekbeli kapitány megjelenítése jól illeszkedik a Kerecsényit elítélő irodalom hagyományába. (Jankovits, i. m. 36.)
