Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Dusnoki-Draskovich József: A gyulai vár 1566. évi török ostroma és a főbb elbeszélő források az ostromról, valamint Kerecsényi László személyéről
98 VÁROS, URADALOM, VÁR Korábbi, már hivatkozott tanulmányomban azt írtam, hogy Kerecsé- nyi még viszonylag kedvező helyzetben, a belső vár birtokában kezdett tárgyalni.67 Egy forrásrészlet ezt megcáfolja. Zsámboky János udvari történetíró Gyula ostromáról szóló rövid összefoglalásában azt állítja, hogy Kerecsényi - szerinte fölöslegesen - feladta a belső várat, és az igen régi, négyszögletes, téglából épített várba (amelynek egyetlen kiszögellő kaputornya volt) húzódott vissza, amelyet nem ilyen roham [logikusabban: ostrom] ellen építettek, és feladták anélkül, hogy támadást [rohamot] állt volna ki. Zsámboky nemcsak a téglavárról rajzol kivételesen pontos képet, hanem a vár tagolódásáról is világos ismeretei vannak.68 Vagy szemtanú beszámolójára támaszkodott, vagy betekinthetett olyan dokumentumba, amely a vár eleste után már nem számított titkosnak. Kérdéses volt, hogy akad-e legalább egy tanúbizonyság, amely alátámasztja állítását. Az ostromot összefoglaló német újságlapban sikerült találni egy ilyen adalékot, amelyet Zsámboky szövege nélkül nem is lehetett értelmezni: az augusztus 3-i roham után maradt még egy meglehetősen jó „Wall”, vagyis várfal vagy védmű egyetlen és utolsó oltalomként.69 Az ellenség nekiállt, hogy aláássa, egy kb. 21 méter magas dombot is emelt, és egy újabb általános rohamra készült. Ezt látván Kerecsényi egy nyílra tűzött levél kilövésével tárgyalást kezdett.70 Most már világos, hogy az idézett részlet a téglavárra vonatkozik, de az események valójában augusztus 20-a körül történtek. Mivel Zsámboky nem ír dátumot, azt feltételezhetjük, hogy Kerecsényi kb. augusztus 18—19-ig védte a belső várat, majd ezt feladva, néhány napig, azaz kb. augusztus 19—21-ig a gótikus téglavárat. Amikor látta, hogy a török a téglavár aláaknázására (és talán felgyújtására) készül, és nincs már elég ágyú, hogy a falaktól távol tartsák, úgy döntött: nem várja be azt, ami Szigetvár ostromának végén - amint azt mi utólag tudjuk - bekövetkezett. Szigetváron ugyanis szeptember 5-én a terjedő tűz miatt szorultak be a védők a belső várba, amelyet a törököknek már 7-én sikerült felgyújtani, 67 A tanulmányban még Scherer felosztását követve ugyanezt külső várnak neveztem. 68 De Giulae et Zygethi exitu, 1566. In: Antonii Bonfinii Rerum Hungaricarum Decades... His accessere Joan. Sambuci aliquot appendices... Hanau, 1606. 831-834. Szabó Károly, Karácsonyi és Scherer hivatkozik rá, de nem nézték meg alaposan. Az én mentségem, hogy egy régi és helyenként olvashatatlan, hiányos másolatom volt, csak a legutóbbi böngészésnél vettem észre, hogy rendkívüli dolgokról van szó a szövegben. Egyedül Ákosfy Barna tanulmánya (Ákosfy Barna: Kányaföldi báró Kerechény László, az alföldi főkapitány. Hadtörténelmi Közlemények , 1937. 184-204.) említi, hogy Zsámboky szerint Kerecsényi a kővárba (sic!) szorult vissza. Ezzel azonban Ákosfy nem kezd semmit, sőt teljesen alaptalanul azt állítja, hogy Kerecsényi a huszárvárat feladva, valószínűleg augusztus első felében vonult vissza a belső várba. 69 Csak Karácsonyi figyelt fel e részletre, de úgy fordította, hogy a védőket még egy jó karban levő sánc védelmezte. (Karácsonyi, i. m. 173.) 70 Hubay, i. m. 253. A török idejében lőportoronynak használták a téglavárat körülvevő 15. századi, szintén téglából épült külső vár délnyugati ágyútornyát. (Veress, i. m. 459.) Ha 1566-ban is erre szolgált (vö. Scherer, i. m. 188.), az súlyosbította a védők helyzetét.
