Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Őze Sándor: Szegedi Kis István és a gyulai reformáció
Őze Sándor 5 Szegedi Kis István és a gyulai reformáció 75 határok alatt élte életét. Számunkra azonban hihető a történet. A halálos ágy mellett tett fogadalom, amely egy közösséghez tartozást jelent és a vétkek jóvátételét irányozza elő éppen a kém- és kereskedő tevékenység folytán. „»[...] nagy nehezen megállapodott a béggel, hogy Szegedi egyedül Mezőnek kezességén 1200 forintért szabadnak nyilváníttatik, oly feltétellel azonban, hogy a barbár a teljes pénzösszegért Németországból e célra meghatározott idő leforgása alatt szépmívű sisakokat, páncélokat és mellvérteket fog kapni Ferenctől. Mező ekkor, a kegyesség útjára térve, nem hagyott fel azzal, hogy minden ajánlatot felhasználjon és sikerre vigyen, lelkesítvén őt sok nagy férfiú, leginkább azonban Kerecsényi László Gyuláról és a debreceni egyház.«”33 Szegedinek tehát kényszerlakhelyül jelöli ki a török Kevit, kiemelve őt a végvárvonal mozgási köréből és Mező Ferenc ellenőrző gyámsága, „rendőrségi pártfogása” alá helyezve. Szegedinek a törökkel való háttérmegegyezés szerint, ezután nem egy végvárat, vagy annak elővárosát, hanem egy független mezővárost jelöltek ki tartózkodási helyül. Ez a város Ráckeve volt. Mező kétoldalról biztosítja magát, egyrészt az Alsó Részek Főkapitánya, Kerecsényi részéről, hogy bántatlan marad a fegyverkereskedelem miatt, másrészt, hogy a debreceni egyház stabilizálja a terület békéjét, legalábbis felelősséget vállal Szegediért, hogy visszatartja a török elleni izgatástól. Debrecennek szava van ekkor az oszmán hatalomnál, Erdély előtere, irányítója az alföldi területeknek. Melius és az erdélyi fejedelem lép fel Szegedi érdekében. Lehetőségek nyílnak (1563-ban járunk) a megszervezendő erősebb szervezeti keretek közé szorítandó protestáns püspökség felállítására. Debreceni és ráckevei központtal jön majd létre a hódoltságban, Melius és Szegedi vezetésével. 1567-ben az a Melius irányítja a helvét hitvallást adó zsinatot, aki kezességet vállal Szegediért. Ő az, aki 1563-ban a tarcali előkészítő zsinatot valószínűleg a királyi, az erdélyi kormányzat és a török hatóságok engedélyeztetésével levezényli. Ugyanakkor ő az, aki a debrecen-egervölgyi hitvallást megalkotja a katonák és a polgárok összhangjában, amely a gyulai, a szigetvári közösség mellett a legjelentősebb katonaközösség és ütőerő ekkor az országban. Szegedi életrajza szerint Cegléd és Gyula mellett alföldi működési helyei Petrovics Péter Temesvára, Szeged, Csanád és Makó vára, Békés kastélya, a túri mezőváros voltak, azaz a déli végvári körzet. A vallási összecsapások Gyulán a vár védelmét is veszélyeztették. Esze szerint a váruradalom polgársága és jobbágysága a védelmi terhek megnövekedése miatt meggyűlölte Kerecsényit, a katonaság pedig nem bízott benne. Évről évre felmentését kérte. Kercsényi a vártartomány lakossága, a város polgársága és a katonaság kiengesztelése érdekében váltotta ki Szegedit, akiért Gyulán imádkozott a környék, és mint egykori reformálóját tisztelte a 33 Szakály, i. m. 124.
