Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Csepregi Zoltán: A gyulai uradalom egyházi viszonyai a brandenburgi korszakban (1510-1530)
62 VÁROS, URADALOM, VÁR Péternek adta. Az uradalmak bőségesen fennmaradt iratanyagában egyszer fordult csak elő, hogy egy plébánia népe beleszólt volna ebbe a kérdésbe, akkor sem vallási vonatkozásban: Gyulavári község panaszt emelt a földesúrnál plébánosa erőszakoskodásai miatt, aki egyébként éppen a gyulai várnagy volt, az uradalom első embere.44 Le kell szögeznem: nem az idő vasfoga semmisítette meg a vizsgált kérdés hazai dokumentumait. A földesúr és mezővárosai közötti levelezés szokatlan bőségben fennmaradt,45 a kegyúr és az egyházközségek között együttműködés az, ami nem is létezett. A brandenburgi fondok hallgatása a mezővárosi közösségek plébánosválasztási jogáról igen elgondolkodtató, még ha ez a hiány önmagában nem is vonja kétségbe Kubinyi András klasszikus tételének megalapozottságát.46 Elvégre nem kizárt, hogy az 1520-as években beiktatott és a patrónusnak kötelezvényt adó plébánosok,47 lettek légyen akár őrgrófi várnagyok és titkárok, valamiféle választás útján nyerték el hivatalukat. Az 1518-as és 1528-as javadalomcserék esetében48 azonban még ez a kissé erőltetett feltételezés is megbukik. E kérdés vizsgálatához őszintén meg kell azért jegyezni, hogy a terjedelmes iratanyagban két évtized alatt még tíz „plébánosválasztási” eset sem akad, ami az uradalom méreteihez és a plébániák számához képest meglepően gyér adat. Nem kizárt, hogy a közösségek sok helyütt magától értetődő természetességgel választották és prezentálták lelki vezetőiket anélkül, hogy a távol lévő kegyúrnak vagy az őt képviselő várnagynak ezzel bármiféle írásbeli teendője akadt volna. Mondanivalómat ezzel summázhatom: úgy tűnik, György őrgróf meg sem próbált reformátori igehirdetőket komoly egyházi pozíciókba juttatni, evangéliumi tartományi egyházat kiépíteni, ahogyan ezt egyidejűleg Sziléziában tette,49 pedig minden körülmény kedvezett volna ehhez: 44 Vári, 1529. április 21. BL 1128:4. Közli: Veress, i. m. 148-149. 170. sz. dokumentum. 45 Iványi, i. m.; Bácskai Vera: A gyulai uradalom mezővárosai. Agrártörténeti Szemle, 1967. 3-4. sz. 432-454. 46 Kubinyi András: Plébánosválasztások és egyházközségi önkormányzat a középkori Magyar- országon. Aetas, 1991. 2. sz. 26-46. Újraközlése: Kubinyi András: Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori Magyarországon. Bp„ 1999. 269-286. (МЕТЕМ könyvek, 22.) 47 A fent már említetteken kívül: kamarási Fodor András eperjesi plébános (1520): DL 38068; Kenderesi János simándi plébános (Buda, 1525. június 1.): DL 38091. 48 DL 38025, közli: Veress, i. m. 67-68. 96. sz. dokumentum. Ez az oklevél azt rögzíti, hogy 1518-ban Vinográdi Máté pécsi kanonok és Mátyás gyulai plébános javadalmaikat az őrgróf hozzájárulásával kölcsönösen elcserélték. Lásd továbbá: BL 1226:29, regeszta: Veress, i. m. 123. 140. sz. dokumentum; BL 1044:10, regeszta: Veress, i. m. 141. 159. sz. dokumentum; BL 1044:3, regeszta: Veress, i. m. 142. 161. sz. dokumentum; BL 1127:16, közli: Veress, i. m. 142-144. 162. sz. dokumentum; BL 1242:2, regeszta: Veress, i. m. 145. 164. sz. dokumentum. 49 Csepregi Zoltán: Notbischof auf dem Rechtswege: Zur Reformation in den oberschlesischen Herzogtümern von Georg dem Frommen 1523-1543. Zeitschrift für bayerische Kirchengeschichte, 70. 2001. 28-42.
