Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)

Csepregi Zoltán: A gyulai uradalom egyházi viszonyai a brandenburgi korszakban (1510-1530)

I

fenntartotta az egyházi átkot. A húsvét közeledte miatt az őrgróf hajlandó volt vele az összeg felében kiegyezni.38 Szalaházy virágvasárnap (április 5.) előtt felfüggesztette ugyan a tilalmat,39 de Ahorn János udvarbíró végül csak Szent Ivánkor fizetett ki a püspöknek 440 forintot.40 A megegyezés arra is kiterjedt, hogy Brandenburgi György Vajdahunyadon várnagyként vagy udvarbíróként alkalmazza Szalaházy Tamás öccsét,41 erre azonban nem került sor.

E dézsmaügy viszont (a sziléziai történettől eltérően) már nem terjedt ki a plébániák szanálására, mögötte tisztán politikai motívumok és elszámolási viták húzódtak, továbbá az egri püspökök átkainak sem volt semmi közük hitújítási kérdésekhez. A Brandenburgi György és Szalaházy Tamás közötti személyes viszony ráadásul kimondottan jó volt. Szembetűnő a másik oldalon az is, hogy a gyulai uradalomban komolyan vették az egyházi tilalmat, meg sem próbálták megtörni, s még annak is súlya volt, amikor a laikus nagyváradi püspök, Cibak Imre fenyegette meg őket kiközösítéssel a gyulai plébániához tartozó malom lefoglalása miatt.42 A hagyományos egyházi struktúrán ekkor még nem tűntek föl a repedések.

Brandenburgi György gyulai uradalmában három olyan mezővárost találunk, melyek vallási életéről rendelkezünk adatokkal: Békés, Gyula,

Simánd. Mind a három helység plébániájának, mint említettem, György volt a kegyura, betöltésükhöz általában nem vette igénybe a megyéspüspök közreműködését, de a városok véleményét sem kérte ki, iratok erről legalábbis nem tanúskodnak. Rendszerint hivatalnokai (titkárai, várnagyai) kapták e plébániák jövedelmét, akik - még ha kivételesen felszentelt papok voltak is - az egyházi szolgálatokat helyettesekkel végeztették. A politikai játszmák része volt, hogy 1520-ban Ábránffy János, a Békés vármegyei főispán testvére kapta a gazdag gyulai plébániát)43 majd mikor az Ábránffy család János király táborába állt, akkor az őrgróf önkényesen elvette javadalmát, s egy - akkor még - Ferdinánd-párti hívének, Sadobrics

i. m. 116-121. 138. sz. dokumentum. Lötz János őrgrófi biztos a püspöki tizedszedővel egyeztetve ezt jóváhagyja: Lötz jelentése az őrgrófnak. BL 1127:16, közli: Veress, i. m. 142- 144. 162. sz. dokumentum.

38 Sadobrics Péter Brandenburgi Györgynek (Buda, 1528. március 24.): BL 1226:23, regeszta:

ETE, I. 359-360. (nr. 366.)

39 Sadobrics Péter Brandenburgi Györgynek (Buda, 1528. április 11.): BL 1226:28, kivonat:

Veress, i. m. 122-123. 139. sz. dokumentum.

40 Gyulai számadáskönyv. BL 1056:40, közli Veress, i. m. 124-127. 142. sz. dokumentum.

41 Az őrgrófi biztosok utasítása. [Plassenburg, 1528.] BL 1127:26, közli Pataki, i. m. 205-209.

(nr. 69.)

42 BL 1127:16, közli: Veress, i. m. 142-144. 162. sz. dokumentum. Az őrlésért még a ferencesektől is vámot kértek, ami korábban nem fordult elő. Csanádi János gvárdián Brandenburgi Györgynek (Gyula, 1528. október 18.): BL 1044:9, közli: Veress, i. m. 138-139. 153. sz. dokumentum.

43 Gyula, 1520. december 6. DL 38062. Közli: Veress, i. m. 80-81.106. sz. dokumentum.

CsEPREGi Zoltán f A gyulai uradalom egyházi viszonyai (1510-1530) 61