Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Csepregi Zoltán: A gyulai uradalom egyházi viszonyai a brandenburgi korszakban (1510-1530)
58 VÁROS, URADALOM, VÁR ten Luther-párti nézeteit. Ferber mint művelt, jól tájékozott budai német polgár számára viszont ez a követelmény nem jelenthetett irreális elvárást. Amit Ferber 1530 utáni sorsáról tudunk, csak megerősíti ezt a benyomást. Továbbra is az egyházi reformokkal szimpatizáló klerikus marad, de folyamatosan a hatalom erőterében és politikai megbízatásokkal. 1537. november 2-án Tokaj várából ír Eperjes városának mint a Ferdinánd-pár- tiak tábori prédikátora. E levelében is keverednek a kettős feladatából fakadó témák.22 Következő példám szintén Brandenburgi György papja, Mátyás gyulai plébános, akit ugyancsak titkárként vesz maga mellé. 1518-ban az őrgróf ahhoz járult hozzá, hogy gyulai javadalmát elcserélje egy pécsi ka- nonoksággal.23 Ugyanez a klerikus 1526-ban már esztergomi stallumot szerez, s ugyanebben az évben Szepesváralja plébánosa lesz. Életútját kizárólag egyetemi karrierje segítségével lehet nyomon követni: Krakkóban szerez eperjesi születésű diákként előbb BA, majd MA fokozatot, ami kétségtelenné teszi, hogy itt egy és ugyanazon személyről van szó.24 Utolsó állomáshelyén, immár Kunsch Mátyás néven 1531-ben keveredik lutheri eretnekség gyanújába, bűnlajstromát az Egyháztörténelmi emlékekben is olvashatjuk.25 Két őrgrófi titkár, Ferber és Kunsch, gazdájuk mindkettőjüket kiugró javadalmakkal honorálja, György őrgróf távozása után azonban nagyon eltérő pályát futnak be, Ferber politikait, Kunsch pedig egyházit, s talán eszmeileg is szembekerülnek egymással, Ferber mint a városokat megrendszabályozó, reformellenes Katzianer ágense és Kunsch, a reformpárti városi plébános. Az 1528-ban bekövetkező javadalomcserék világosan érzékeltetik, hogy a plébániák osztogatásában elsősorban politikai szempontok játszottak szerepet. A János-párti Cibak Imre megfosztotta a Ferdinánd-pár- ti Sadobrics Péter várnagyot nagyváradi kanonikátusától, s ezt a pülyi (kispélyi) plébánosnak adta, aki ágyúmesternek állt be hozzá. Sadobrics kárpótlásul megkapta az őrgróftól a pülyi plébániát. Mikor kitudódott, hogy gerlai Ábránffy János gyulai plébános (a békési főispán testvére) is Szapolyai híve, a várbeliek lefoglalták jövedelmét (János király őt ezért szintén váradi kanonoksággal kárpótolta), a gyulai plébánia így később 22 Státny archív v Presove, Pobocka Presíov, Archívum Civitatis Eperiesiensis, Eperjes város levéltára 2774. Az adatért H. Németh Istvánnak tartozom köszönettel. 23 DL 38025, közli: Veress, i. m. 67-68. 96. sz. dokumentum. Ez az oklevél azt rögzíti, hogy 1518-ban Vinográdi Máté pécsi kanonok és Mátyás gyulai plébános javadalmaikat az őrgróf hozzájárulásával kölcsönösen elcserélték. 24 Krakkói beiratkozása: „Mathias Berenhardi de Epperies” 1501 I; BA: 1503; második beiratkozása: 1521; MA: 1523. Kunsch 1506-ban nagysárosi pap, 1508-tól 1518-ig gyulai plébános, 1518-tól pécsi őrkanonok, 1523-tól esztergomi káplán, majd 1526-ban ugyanitt kanonok, 1526 és 1531 között szepesváraljai plébános. Már 1511-1514-ben titkárként működik az őrgróf mellett, ebben a minőségében van jelen Solymos 1514-es ostrománál. 25 ETE, II. 140-150. (nr. 131.); Csepregi, 2013. i. m. 451-454.
