Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Blazovich László: Gyula helyzete a középkori európai és magyar városok között
28 VÁROS, URADALOM, VÁR Az autonómia részeként tekinthetjük a bíráskodás jogát, amelynek feladatát a városi bíró és az esküdtek látták el. A gyulai bíró joghatóságát korlátozta a lakosok rendi állása, ugyanis a fellebbviteli fórum nem valamely országos bíróság volt, hanem a várnagy, onnan pedig még a földesúrhoz nyílott lehetőség a fellebbezésre. Gyulán tehát a régi szóval törvénykezés három szintje alakult ki. A gyulai bíró hatásköre azonban az ügyek jóval szélesebb körére terjedt ki, mint egy átlagos mezővárosi bíróé. Polgári és büntető ügyekben egyaránt ítélkezhetett. Az éjjeli gonosztevőket az 1496-os szabadalomlevél értelmében halálra ítélhette, sőt a fej- és jószágvesztés ítéletét is meghozhatta. A bűnös a privilégiumlevél szerint egy arany lefizetése mellett kegyelemért az úrhoz fordulhatott.53 A törvénykezés a helyi, illetőleg a városi szokásjog, amelyre a szabadalomlevél többször hivatkozik, továbbá a városi tanács által kiadott szabályrendeletek (statútumok) alapján ment végbe,54 amelyeket a tanács hivatalában, a kancelláriában foglaltak írásba. A városi írásbeliség számos dokumentuma maradt fenn.55 Gyula város lakói korlátozott autonómiával rendelkeztek, ennélfogva nem jutottak el az önálló politikai hatalom, az autokefália megszerzéséig. Magyarországon még a királyi szabad városok egyetlen csoportja sem jutott el odáig, például nem köthettek önállóan szövetségeket, amint ez a Német Birodalomban előfordult. Sőt a lakosság, a parasztpolgárok valójában mindenkori urukkal szemben sem szövetkeztek, csak nagyon különös helyzetben. Úgy véljük, az említett eset fordult elő akkor, amikor 1496-ban kiváltságlevelük kiadását kiharcolták uruktól. Béke szövetséget ugyancsak kötöttek, hiszen a városi bíró és esküdtek magán- és büntető ügyekben egyaránt ítélkeztek. Az autonómiával szoros összefüggésben állt az egyes polgárok szabadságának foka, amely az alattvalók földesúrhoz kötődő személyi és dologi függőségének mértékét fejezi ki. A királyi szabad városokban e tekintetben a polgárok teljes szabadságot vívtak ki. A földesúri városokban a helyzet másképp alakult. Személyi függésük oldottabb volt. Bár jobbágyi rendben éltek, ha lefizették adójukat, szabadon költözködhettek.56 A szabad költözés joga tíz évvel a Dózsa-felkelés után is megmaradt Gyulán. A dologi függést illetően a kötöttség jobban megmaradt. Bár a gyulaiak szabadon adhatták-vehették városi telkeiket, azok, mint fő tulajdono53 Veress, i. m. 33. 53. sz. dokumentum; Blazovich, 2007. i. m. 38. 54 Blazovich, 2007. i. m. 39. 55 Blazovich, 2002. i. m. 137., 163-165., 167-171. 56 A szabad költözésre 1. 1351. 18. te. 1405.1. 6. te. II. 14. te. E cikkelyek később több alkalommal megerősítést nyertek. Corpus Juris Hungarici: Magyar törvénytár 1000-1526. Ford. és jegyzetekkel ell. Kolosváry Sándor és Óvári Kelemen. Bp„ 1899.; Jegyzék Gyula várának jövedelméről és bevételeiről tételes számítással 1525. január 5. és február 5. között (Gyertyaszentelő környékén), 2. sz.: Blazovich, 2007. i. m. 63.
