Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Blazovich László: Gyula helyzete a középkori európai és magyar városok között
1 Blazovich László f Gyula helyzete a középkori európai és magyar városok között 25 király Losonci László erdélyi vajdának és testvérének adományozta. Losonci János fiú örökös nélkül bekövetkezett halála után visszaszállt a királyra, aki 1403-ban Maróthi János macsói bánnak juttatta. A Maróthiak kihalása (1476) után visszaszállt a királyra, és ezzel a Hunyadiak birtokába jutott. Mátyás király 1482-ben Corvin Jánosnak adományozta, majd, akinek halála (1504) után felesége, Frangepán Beatrix kapta, akinek kezével Brandenburgi (Hohenzollern) György birtokába került, és maradt 1530-ig. Végül Cibak Imre és a Patócsyak után 1552-től török kézre kerüléséig, 1566-ig a király birtokolta. Gyula tehát a királytól bárói kézre került, majd több alkalommal visszajutott a királyhoz, és maradt is nála a Habsburg-török hatalomváltásig.40 A város középkori alaprajzának felvázolása, amint az alföldi városok esetében általában megvalósítható, csak rekonstrukció alapján lehetséges a bekövetkezett feltöltések és a kő-, valamint téglaépítkezés, amelynek nyomai későbbi korokban is fellelhetők, rendkívül költséges volta miatt. Esetünkben a vár, a plébániatemplom, a ferences kolostor, a török fürdő adnak támpontokat, amelyek alapján Karácsonyi János, majd Dusno- ki-Draskovich József tett kísérletet a városalaprajz kidolgozására.41 Utóbbi szerzőt már segítették a régészeti feltárások eredményei. A részleteket mellőzve megállapíthatjuk, hogy Gyula városalaprajza a nyugati városokéhoz hasonlít a 15. század eleje, a vár megépítése óta, ugyanis a település két fő egységből, várból és suburbiumból állt, amelyeket vizek öveztek. A vár a Sarkadi-tó szigetére épült. A tó vizét a Fekete- és Fehér-Körös táplálta. A tóból szakadt ki a Fehér-Körös két ága. A két ág között a vártól nyugatra terült el az egyik suburbium, amely Zaránd megyéhez tartozó területen állt. A Fehér-Körös északi ága és a Sarkadi-tóból kiszakadó ér között feküdt a másik suburbium, Békés megyei területen. Az egyes városrészeket nyugatról a folyók és az ér összefolyásának vidéke zárta. A várat és a suburbiumokat egymással hidak kötötték össze. A város beépítettségét, utcáit és tereit az alföldi településekhez hasonlóan nem valószínű, hogy mindenütt a zárt házsorok jellemezték. A házakhoz tágas kertek és melléképületek tartoztak. A városhoz, délkeleti részén, a Körös déli ágán túl a másik parton egy előváros csatlakozott, amely véleményünk szerint Szélhalmot, Izsákot és Turgonyt, valamint Félszert, vagy legalább azok egy részét jelezte. E helyütt a vár személyes szolgálattal tartozó jobbágyai 40 Karácsonyi János: Békésvármegye története, II. Gyula, 1896. 138-152.; Engel Pál: A magyarországi birtokszervezet átalakulása Zsigmond korában. In: Koszta László (szerk.): Kelet és nyugat között: Történeti tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére. Szeged, 1995. 141-159.; Scherer, i. m. 40-46., 57-68.; Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században. Szeged, 2002.137. (Dél-alföldi évszázadok, 17.) (a továbbiakban Blazovich, 2002.) 41 Karácsonyi, i. m. 144-145.; Dusnoki-Draskovich József: Gyula mezőváros topográfiájának kérdései (XIV-XVIII. század). In: Uő: Nyitott múlt: Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról. Gyula, 2000. 70-91. (Gyulai füzetek, 12.); Blazovich, 2002. i. m. 70-75., térképekkel.
