Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Blazovich László: Gyula helyzete a középkori európai és magyar városok között
22 VÁROS, URADALOM, VÁR A felsorolt szabadságjogok természetesen a város ideáltípusára jellemzőek, még a birodalmi városok mindegyike sem birtokolta kivétel nélkül őket, és akik megszerezték őket, azok a városok sem alapításuktól vagy létrejöttüktől kezdve, hanem folyamatosan nyerték el azokat. A tartományi városok, továbbá különösképpen a földesúri és mezővárosok e jogok összességét sohasem élvezték. Amint a fentiekben láttuk, a német történet- és jogtörténet-tudomány részint a korabeli elnevezések, részint a későbbi rendszerezési szándék ki- teljesítése során adott nevekkel és csoportosítással törekedett a birodalom városainak rendezetlen halmazát csoportokra osztani és ezzel a további kutatás részére igazodási pontokat találni. Egy olyan vázat alkotott, amely ha nem is fedi teljesen a valóságot, segédeszközként megkönnyíti a kutatók munkáját. Hasonló okokból és célból következett be a magyar középkori városok rangsorának megállapítására történt számos osztályozási kísérlet. Legutóbb Kubinyi András, a jeles várostörténész végzett a korábbiakra visszatekintő munkát.29 Kubinyi András új fogalmat, a királyi szabad városét vezette be, amelyhez a tárnoki városokat, mint szabad királyi városokat (Buda, Sopron, Pozsony, Nagyszombat, Bártfa, Eperjes, Kassa és Pest) sorolta. Ők a tárnokszékhez fellebbezhettek, onnan a 15. század közepén szorították ki a többi várost. Itt a tárnokmester mellett küldötteikből, tehát polgárokból állt a bíróság.30 Hozzátehetjük, hogy ezen városok bíróságai a budai, majd az arra épülő tárnoki jog alapján ítélkeztek, amint ezt a tárnokszék ugyancsak tette. A királyi szabad városok másik csoportjaként a személynöki városokat sorolta be, azokat, akiknek fellebbezési fóruma a személynöki szék volt. Ide Werbőczy nyomán Székesfehérvárt, Esztergomot és Lőcsét, továbbá Kisszebent, Szegedet, Szakolcát, valamint Gréchegyet, azaz Zágrábot helyezte.31 A harmadik csoportot a bányavárosok képezték, a negyediket pedig a szász városok Kolozsvárral. Mindhárom csoport külön felsőbírósággal rendelkezett. A tárnoki, a bánya- és a szász városok maguk alkották fellebbviteli fórumukat.32 Az osztályozással teljes mértékig egyetértünk. A következő csoportba a földesúri városokat helyezte szerzőnk, amely bennünket, tárgyunkat illetően, közelebbről érdekel. Maga részle29 Kubinyi András: Városfejlődés és városhálózat a középkori Alföldön és az Alföld szélén. Szeged, 2000. (Dél-alföldi évszázadok, 14.) (a továbbiakban Kubinyi, 2000.); Uő: „Szabad királyi város” - „királyi szabad város”? Urbs : Magyar várostörténeti évkönyv, 1. 2006. 51-61. (a továbbiakban Kubinyi, 2006.) 30 Szentpétery Imre, ifj.: A tárnoki ítélőszék kialakulása. Századok, 1934. Pótfüzet. 556-557.; Kubinyi, 2006. i. m. 55-59. 31 Kubinyi, 2006. i. m. 59-60. 32 Kubinyi, 2006. i. m. 60-61.
