Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Liska András: A gyulai vár története a régészeti ásatások tükrében
Liska András f A gyulai vár története a régészeti ásatások tükrében 181 szített, metszetrajzai és a naplóban rögzített megfigyelései túlmutatnak az ásatási dokumentáció általános szintjén, és inkább az épületkutatás témakörébe sorolhatók. Parádi a téglavár földszinti helyiségeinek és udvarának kutatása mellett a várat körülvevő palánkerődítés feltárására is törekedett, bár ez éppen a műemléki munkálatok miatt gyakorlatilag teljesen a téglavár közvetlen környezetére szorítkozott. Építéstörténeti megfigyeléseit a gyulai várra vonatkozó írásos és rajzos források részletes ismeretében fogalmazta meg. Tudatosan próbálta keresni és azonosítani a Mirandola-féle ábrázolás kérdéses részleteit, illetve biztonsággal támaszkodott Leopold Franz Rosenfeld felmérésének rajzos felvételeire is. Az ásatási munkában többek között közreműködő segítségére volt Kovalovszki Júlia is. A feltárás egyik lényeges momentuma a várat körülvevő kerítőfal vagy Zwinger fal teljes feltárása és a talajszintnek az előkerült falmaradványok szintjénél lejjebb történő süllyesztése volt. Ezt az is indokolta, hogy a várépület déli oldalán nyíló kaput és a rondellát nem lehetett sem feltárni, sem használni egy jelentősebb mértékű tereprendezés nélkül. A terepszintek „beállításának” érdekében Parádi néhány egészen hosszú kutatóárkot is húzott, amelyekben a palánkerődítésekhez köthető cölöpsorokat dokumentált. Ilyen, hosszú árkokkal vizsgálta a mai Csónakázótó területét és a vár keleti oldalán húzódó, téglából épült támfalat is. Ez utóbbival kapcsolatban ő írta le, hogy a támfal „W” (Wenckheim) bélyeges téglákból épült, és nincs köze a középkori várfalakhoz. Az ásatásokat 1961-ben fejezte be, ám tereprendezések ezt követően is voltak. Az egykori palánk szétbontásából keletkezett, hatalmas mennyiségű feltöltés nagyobb részét a helyszínen terítették el, illetve ebből az anyagból építették fel a vár hosszanti falaival párhuzamosan futó töltéseket is, amelyek az egykori palánkfalak irányát jelölik ki, és rajtuk fut a várat körülvevő sétány is. Ezt a munkát sajnos nem teljesen a régészeti ásatásokon megfigyelt és dokumentált rétegviszonyok alapján végezték el, Parádi ezzel kapcsolatban is többször megjegyezte az ásatási naplóban, hogy a műemléki felújítás és a tereprendezés nem volt teljesen összehangolva a régészeti kutatásokkal. Következetesen „középkori járószint”-nek nevezte az újkori feltöltési rétegek alatt húzódó, tulajdonképpen török kori szintet, amelynek a megtalálására és dokumentálására nagy hangsúlyt fektetett. Mivel a cél az volt, hogy a várban és körülötte a legutolsó középkori járószintet helyreállítsák, néhány kivételtől eltekintve csak eddig mélyítettek, és csupán egy-két helyen volt lehetőség az épület alapozásának aljáig leásni. Az ásatást a magasan jelentkező talajvíz is akadályozta, így helyenként még a célul kitűzött szintet sem sikerült elérni. A régészeti feltárások helyszíneiről, a várépületen belüli és a téglafalakon kívüli ásatási szelvényekről az adott feltárási idény dokumentációjában találunk pontos rajzokat, ám a teljes feltárásról, az összes
