Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Oross András: A gyulai vár és környezete a 17-18. században
164 VÁROS, URADALOM, VÁR volna kialkudni.53 A malomüzemeltetés igen jó üzletnek számított, mert az 1699-ben érkezett új élelmezési igazgató, Johann Rudolph Greving is megírta, hogy az élésháznak egy hat kerékre járó, új malmot akar építtetni a Körösön.54 A magyar katonaság kapitánya, Szántó István pedig magánmalmokat üzemeltetett, hiszen ezekre Lindner provizor segítségével szerzett malomköveket. A töredék írásos adatokból és a képi ábrázolásokból is látszik, hogy a városképhez, illetve a vár körüli Körös-ághoz a malmok jelenléte is hozzátartozott. További nagy probléma volt, hogy a rácok eredményesen csempészték a különféle árukat. Mivel az 1690-es évek második felében a török elleni hadműveletek a Maros és a Tisza közelében folytak, ezért nagy haszonnal lehetett marhát, és más állatokat a hadsereghez szállítani. A katonaság jelentős felvevőpiac volt, tehát megérte a busás haszonért cserébe az állami vám, a harmincad kikerülése. A méztermelés is nagy erőkkel folyt a környéken, hiszen a kamarai alkalmazott utasításában is szerepelt, hogy a méz utáni tizedet szedje be. Erre azonban sok esély nem mutatkozott, mivel a rácok (hivatkozva ortodox vallásukra) nem akartak a római katolikus egyháznak (pontosabban a tőlük a tizedet bérlő kamarának) tizedet fizetni, másrészt jobban megérte a méz csempészete.55 A rác családok azonban mégsem csak károkat jelentettek, a levelekben elejtve azért szerzünk információkat az általuk végzett tevékenységekről is. A rácok - már ha sikerült őket rávenni - a fuvarozásban játszottak jelentős szerepet. Rendszeresen jártak Csongrádon, illetve Vásárhelyen és építési anyagokat, tűzifát is hoztak a várba. Adómentes éveik letelvén, 1697-től kezdve a provizor igyekezett őket bevonni a helyőrség ellátásába, mégpedig velük vágatott fát a környező erdőkben és varratott pokrócokat a katonáknak.56 53 MNL OL E 286. 10. köt. Nro. 264.; MNL OL E 281. 1696. júl. Nro. 12. és Nro. 68. 54 MNL OL E 281. 1700. jan. Nro. 9. Greving, 1700. jan. 6. a tótváradi prefektusi hivatal ellenőre, Christian Chilko kétezer kila gabonája ügyében, amelyet Herberstein gróf ezredes kérésére elszállíttatott tőle és így azt Chilko nem küldhette Erdélybe. Grevingnek nagyon kellett ez a gabona és élelemmel nagyon rosszul van ellátva, de reméli, hogy a halmágyi körzetből ez pótolható lesz, de Chilko sokat ígér és keveset teljesít. A jenői és gyulai katonaság hiányt szenved, vagy az itteni rácoktól erőszakkal el kell venni, azzal az ígérettel, hogy majd visszakapják, de ez a szegény embereknek nehezére esik. Az élelem kevés, és ezért a pékek mesterével is beszélt, kéri a kamarai adminisztrációt, hogy az 1699. augusztus-novemberi időszakról beküldött számadásban jelzett mínuszt pótolják, hogy a pékek előlegét és a malom költségét kifizethesse, mert ő már nem tudja. Lindner provizor távollétében a magyar kapitány, akinek Szántó a neve, a környező falvakból két malomkövet szerzett, és a saját magánmalmaihoz akarja őket használni, erről Greving értesült és az itteni kapitány segítségével ezt megakadályozta. Köveket kell csináltatni a császári malmokhoz is. 55 MNL OL E 281. 1696. júl. Nro. 12. és MNL OL E 281. 1700. júl. Nro. 18. 56 MNL OL E 281. 1697. márc. Nro. 5.; MNL OL E 281. 1697. ápr. Nro. 4.; MNL OL E 281. 1697. aug. Nro. 46.; MNL OL E 281. 1698. okt. 10. Lindner: szerinte a rácoknak ne enged- ► i
