Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Dusnoki-Draskovich József: A gyulai vár 1566. évi török ostroma és a főbb elbeszélő források az ostromról, valamint Kerecsényi László személyéről
106 VÁROS, URADALOM, VÁR csolta. (Irt például Eger és Temesvár 1552., Szigetvár 1556. évi ostromáról, Tokaj Schwendi általi elfoglalásáról.)94 A Gyula és Szigetvár elestéről szóló rövid beszámoló még nem került be a sietősen készült 1568. évi bázeli kiadásba, az 1581. évi frankfurti kiadásban szerepelt először, és ezután többször is kiadták.95 Tehát egy abszolút udvarhű, az uralkodó és általában a hatalom elvárásainak megfelelni akaró összefoglalás készülhetett el. Ennek jegyében Gyula egész ostroma Kerecsényi és meg nem nevezett bűntársai szörnyű összeesküvésének és árulásának a történetévé válik. Pertev pasa még Gyulához sem érkezett, Kerecsényi már megegyezett vele a vár feladásáról. A törökök ekképpen eleve tudták, hogy nem lesz hosszadalmas az ostrom. Az eredmény egy abszurd történet: egy Zsámboky szerint nyolcvanezres török sereg mégis kilenc hétig ostromolja a várat. Ezt a logikai ellentmondást már Szamosközy István is észrevette. Kerecsényi titokban egyezkedik a törökkel, hitszegők és árulók terjesztik a közkatonák körében a hamis híreket Szigetvár elfoglalásáról, Schwendi jövendő tárgyalásáról az erdélyi fejedelemmel és a tatárokkal, arról, hogy a császár azon van, hogy Győrnél tábort verjen, hogy az ostromlottakat eddig sohasem szabadította meg a németek segítsége. A huszárvárat csak az árulók rábeszélésére adták fel: ha visszavonulnak és jobban összehúzzák magukat, biztosabb lesz jövőjük, sőt Schwendi is ezen a véleményen van és a császár is ezt parancsolja. Törvényeket hirdettek ki arról, hogy tilos a kapcsolatfelvétel a törökkel, és ne hozakodjon elő senki a megadást fontolgató beszéddel, de mindez álságos volt, megrontva a várkapitány bűne által. A jobbak azonban ellenszegültek, először is Ghiczy János vicekapitány, Keledy István, 94 Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI-XVII. századi magyarországi történetírás történetéből, I—II. Bp., 1975. I. 94-100.; Almási Gábor: Két magyarországi humanista a császári udvar szolgálatában: Dudith András (1533-1589) és Zsámboky János (1531-1584). Századok, 2005. 4. sz. 889-922. és 2005. 5. sz. 1131-1167.; Almási Gábor-Kiss Farkas Gábor: Szöveg- gondozás és kapcsolatápolás: Zsámboky János életműve a reneszánsz filológia tükrében. Irodalomtörténeti Közlemények, 2013. 6. sz. 627-691.; Domokos Gyöngyi: A poéta, a rétor és a historikus : Zsámboky és az „ars historica”. In: Békés Enikő-Kasza Péter-Lengyel Réka (szerk.): Humanista történetírás és neolatin irodalom a 15-18. századi Magyarországon. Bp., 2015. 130-137. (Convivia Neolatina Hungarica, 1.) 95 Antonii Bonfinii, i. m. 831-834. Kiadta Nicolaus Reusner is, de különválasztva a Gyula és a Szigetvár elestéről szóló fejezeteket: Rerum memorabilium in Pannonia sub turearum imperatoribus... Francofurti, 1603.132-136. Zsámboky és Bizarus művei alapján foglalja össze Gyula ostromát Ens, Gáspár: Rerum Hungaricarum Historia, novem libri comprehensa... Köln, 1604.268-273. Zsámboky naplótöredékeiben 1566-ban csak júliusig olvashatók feljegyzések, amikor még az első, részben téves hírek érkeztek Bécsbe Gyula ostromáról. Júliusban hallotta, hogy a török sereg harmincötezer (utóbb: harmincezer) fős, rosszul felfegyverzett, ágyúi sincsenek. Júl. 25-én a császártól hallotta, hogy háromezer janicsár van Gyulánál; a házakat és egyebeket nagy ágyúkkal lerombolták. (Gerstinger, Hans: Aus dem Tagebuch des kaiserlichen Hofhistoriographen Johannes Sambucus (1531- 1584). Wien, 1965. 16., 19. és 21.
