Héjja Julianna Erika: Város, uradalom, vár. Tanulmányok Gyula 15-18. századi történetéből (Gyula, 2017)
Dusnoki-Draskovich József: A gyulai vár 1566. évi török ostroma és a főbb elbeszélő források az ostromról, valamint Kerecsényi László személyéről
1 Szeptember 2-án dél táján kezdődött meg a kivonulás. Először szekereken a sebesült, beteg katonák és a várba menekült köznép hagyta el a várat. Már a nap is lemenőben volt, amikor a német gyalogosok, azután a magyar gyalogság, utánuk a lovasság és legvégül Kerecsényi vonult ki a török túszokkal. Azonban legelöl, a németek előtt az erdélyi fejedelmi tanácsosok és emberek haladtak vezetőként. Amikor a törökök látták, hogy már a magyarok jó része kivonult a várból, tömegesen visszasiettek a várhoz. Kerecsényi rájuk kiáltott: „Ez hát az adott szó és a ti hitetek?” Amire azt felelték: „Talán védtelenül hagyjuk az ágyúkat? Menjetek, a magatokét védjétek!” Miután mind kivonultak, a bégek megmutatták Kerecsényinek Per- tev pasát, és rábeszélték, hogy kössön ismeretséget vele. Őt és az erdélyi megbízottakat, nemeseket a pasa sátorához vezették. Kerecsényi ezt mondta a pasának: „Nézd, hogy a törökök nagy számban sietnek elvágni a mieink útját, és a török had jó része a mieinkre támad.” Ebből a mondatból kiderül, hogy Kerecsényi nem azért ment vissza Pertevhez, hogy megismerkedjen vele, hanem panaszt tenni amiatt, hogy a török sereg nem tartja be a megállapodást, és kezdi megtámadni az elvonulókat.78 Ez azonban hibás lépés volt! Már nem volt miről tárgyalni. Arra kellett volna vigyázni, hogy a túszok ne szabadulhassanak ki (a német gyalogosoknak kellett volna közrefogniuk és vezetniük őket), és a lovassággal addig fedezni a gyalogosokat, ameddig lehet. Kerecsényi így hősként eshetett volna el, mint Temesvár kapitánya, Losonczy István, vagy rendkívüli szerencsével megmenekülhetett volna. Ehelyett fogságba vetették, Belgrádba vitték és később kivégezték. Pertev pedig még bevette Jenő várát, és elfoglalta a védői által otthagyott Világost. A Tiszántúl nagy része a török hatalma alá került, észak felé Tokaj és Eger volt a legközelebbi jelentős királyi végvár. Gyula török végvár és szandzsákközpont lett. Az újság szerint az elvonuló gyalogosokra kétezer janicsár támadt, egy ideig (szekérvárat kialakítva) puskatűzzel ellenálltak, de a túlerő győzött és nagy részüket levágták. A huszárok java el tudott menekülni, de őket is üldözték. Verancsics egri püspök és Forgách egyaránt ötszázra tette a várból kivonuló katonák számát. Akkor támadtak rájuk, amidőn már egy mérföldre (vagy Forgách szerint félre) jutottak Gyulától.79 Szelaniki Musztafa szerint Pertev szabad elvonulást ígért, de a seregében zendülés, civakodás támadt, mivel nem adott engedélyt a zsákmányolásra, és a haDusnoki-Draskovich József J A gyulai vár 1566. évi török ostroma 101 is kívánt, amint az Frölich szept. 14-én kelt leveléből világosabban kiolvasható. (Frölich, 1903. i. m. 315-320.) János Zsigmond talán azt remélte, hogy még megkaphatja Pertevtől a várat. 78 A török túszok (vagy közülük a lippai bég) beszélhették rá, hogy Pertevhez forduljon. Ghiczy és Melith figyelmeztette, hogy ne menjen vissza. (Istvánffy, 1962. i. m. 332.) 79 Szalay-Wenzel, i. m. II. 115.; Forgách, i. m. 263.
