Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Arcvonások, portrék, karakterek - Katona Csaba: Az országgyűlési követ, a szélhámos és a díszpolgár
Ferencnek „pechvogel”-t fogott Román Károly pesti vámhaszonbérlő személyében, akit megkopasztottak a kártyaasztalnál.32 A vesztes fél másnap - megtudván, hogy partnerei hamisan játszottak ellene - nem akart fizetni, sőt Prodanovitsot sértésekkel illette, mire az ágyékon rúgta Románt. Az ügyből per lett, amelynek során mindkét érintett félről terhelő dolgok kerültek napvilágra. E helyt azonban Bizay szerepe az érdekes az egész esetből, mert ez mutatja meg, miféle körökben mozgott otthonosan Füreden. Román, az ágyékon rúgott áldozat így írta le annak körülményeit, hogy miképp került kezébe a kártya: „A víznél menedékem nem lévén, ezen héti esős időben a közkávéházhoz vonulni s a vízivás utáni időt ebédig ott tölteni kényteleníttettem. Bizay úr, ki tudta tavalyról, hogy whistet játszani szoktam s kit én rossz részről nem ismertem, annál kevesebbet tudtam, hogy Prodanovits Dániel és Kováts Ferenc játékosoknak pajtása legyen, mondván, hogy nevezett urak, kiket fiscalisoknak nevezett, whistpartit keresnek, azokkal való játszásra fölszólított. [...] Ellenem mint Strohmann ellen együtt játszottak. [...] Míglen másnap hallom, hogy ők nem fiscalisok, hanem úgynevezett professionatus spielerek és a pesti Wurm kávéháznak33 szüntelen lakói legyenek.”34 Tény tehát, hogy Bizay legalábbis a ’40-es évektől, de meglehet, régebbről a nyári Füred szórakoztatója, bohóca, színházi tapsonca volt. Tevékenysége aligha merült ki az olcsó ripacskodással elegy mulattatásban, színházi közönségfogásban és szerenádok meg macskazenék rendezésében: a kártyaasztal körül settenkedve alighanem buzgón foglalkozott kerítéssel is. Az 1850-es, 1860-as évekre már törzsvendégnek, sőt afféle nevezetességnek számított Füreden is, kosztot és kvártélyt (állítólag) fizetnie nem kellett. A fürdői idény elején jött és a végén ment el: érkezése és távozása egyaránt eseménnyé ércesült az évek során. Jellemző adalék az is, hogy a fürdőigazgatóság által évente kiadott fürdővendégek névsorában hogyan bukkant fel idővel Bizay neve. Esetében a „charactere” rovatban rendre vagy a privatier vagy a magánzó szó szerepelt eleinte, ám az 1872. évi fürdőlistán már ez: a „nemzet bárója”.35 A fürdőigazgatóság által kinyomtatva... A sikeres szélhámosnak hosszú élet adatott. Ennek alkonyán, 1884. december 5-én felkereste Steinbach István budapesti királyi közjegyzőt, hogy végrendeletét letétbe helyezze nála. Innen tudjuk címét: a Budapest, IV. kerület, Deák Ferenc utca 13. szám alatt álló házban lakott ekkor. A hajlott korú „báró” érezhette, hogy közel a vég: alig pár hét múlva, december 22-én távozott az élők sorából. A végrendeletet, amelynek tartalmát nem ismerjük, 1884. december 30-án hirdették ki a budapesti királyi törvényszéknél.36 Sajnos a letétbe nem helyezték vissza, pedig bizonnyal érdekes lenne ismerni a Gyuláról indult füredi „celebritás” utolsó akaratát. 32 Az eset részletes feldolgozása: Katona Csaba: A szerencsejátékos haszonbérlő és a „professionatus spielerek”. Egy pillantás a reformkori társadalom peremvidékére. In: Acta Papensia, 8. (2008) 1-2. sz. 27-50. p. 33 A Wurm-udvarra nézve: Vörös Károly: Egy pesti ház regénye. A Wurm család története. In: Uő: Hétköznapok a polgári Magyarországon. Vál., sajtó alá rend.: Glatz Ferenc. Bp., 1997. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok, 22.) 75-87. p. 34 MNL ZMLIV. 1. a. Zala Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai. Közgyűlési és részgyűlési jegyzőkönyvek. 463/1843. 35 OSZK P 28.124/1872. 36 Budapest Főváros Levéltára. VII. 175. Steinbach István közjegyző iratai. 219
