Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Hatalom, diktatúra, megtorlás - Erdmann Gyula: Az embertelen kádárista megtorlás, a bűntelenek elleni bosszú példái a forradalom elfojtása után Békés megyében
ülésén. A vb elnökhelyettese nem más volt, mint Kocsis Mihály, a forradalmi munkástanács elnökhelyettese, azaz Horváth helyettese (akit egyébként még 1957 júniusában sem tudtak a kommunisták eltávolítani). Horváthot - példás, kiemelkedő munkája ellenére -1957 januárjában letartóztatták, rendőrségen vallatták, de a kádári hatalmat szolgáló ügyészség nem látott okot a vádemelésre. Az orosházi, tótkomlósi és környékbeli pufajkások másként látták. Február 20-án megjelentek Csanádapácán, Horváth Lajost rettenetes körülmények között, brutálisan halálra verték, de előbb még megcsonkitották. A hét verőembert, karhatalmistát a katonai bíróság nyolc hónaptól egy évig terjedő börtönre ítélte, de a végrehajtást három évi próbaidőre felfüggesztette. Az egyik védőjük szerint Békésben kellett a kemény kéz. A másik védő így érvelt: Kesztyűs kézzel nem lehet fellépni az „ellenforradalom” ellen. Egyébként ugyanezek a „hős” karhatalmisták verték össze Hajdúk Mátyást Gerendáson, majd autó után kötve húzták addig, míg volt benne élet... A megyében nyolc-tíz hasonló eset történt. Ami az 1957-ben egyre szaporodó politikai büntetőeljárásokat illeti, a bírósági szakasz már maga volt a megváltás. Megelőzte ugyanis a hónapokon át tartó közbiztonsági őrizet a rendőrségen, majd az előzetes letartóztatás hónapjai következtek. Ebben a szakaszban folyt a vallatás, az erőszak minden eszközével kicsikart vallomások tendenciózus, a koncepciós perek vádiratait „megalapozó”, a rendőrök (vallatok) szavait, önkényes vádak sorozatába öntő jegyzőkönyvek szövegezése. A fizikai bántalmazások sorozata után a legtöbb vádlott és a megfélemlített tanúk azt írtak alá, amit elébük tettek, csak ne lássanak több gumibotot... A gyulai Radóczy Andrást (a forradalmi bizottság tagját) puskatussal ütötték, ép testrésze nem maradt; az ugyancsak gyulai Simonyi Imre (azért, mert el merte vállalni a november 1-jén megjelenő Gyulai Hírlap szerkesztését és közölte a forradalmi tényeket, hirdetményeket) bordáit, lábfejét eltörték, arcán cigarettát nyomtak el stb.... (Őt végül bíróság elé nem állították, elégnek tartotta a hatalom az internálását.) A büntetőeljárások kellő szigoráért, a kádári megtorlás erőteljességéért Budapesten központi operatív bizottság alakult az MSZMP vezetésén belül. Ennek Biszku Béla irányításával joga volt minden perben közbelépni, az eljárást végig nyomon követni. Kahler Frigyes szerint 1957-1960 közt 16 148 ítélet született politikai perekben, s 1958 végéig 260 embert végeztek ki. Az összes ’56-os kivégzett száma viszont legalább 400 volt, kb. 800 embert vertek vagy lőttek agyon eljárás nélkül. Békés megyében 1956 okán közel 700 ítélet született, ebből kettő halálos. (A húszéves Mány Erzsébet és a pár évvel idősebb Farkas Mihály Gyulaváriban - jórészt fiatalokkal - fegyvereket szereztek a határőrségen és meg akarták akadályozni az 1956. december 17-én Gyulán randalírozó pufajkások Váriba menetelét. A pufajkások nem mentek ki a faluba, a fiatalok visszaadták a fegyvereket - de a statárium és a megfélemlítés jegyében még 1957. február 2-án agyonlőtték őket.) A hazug kádári vádakkal (pl. csendőrök, horthysta tisztek, kulákok döntő szerepe) szemben az elítéltek közül horthysta tiszt 12, csendőr is 12, kulák pedig 18 volt, munkás 176, napszámos, földműves 155, kisparaszt 118, értelmiségi 100. Nézzük meg most már néhány kiváló, emberséges forradalmi vezető sorsát a szovjet tankok bedübörgése után! Az orosházi Nagy Lajos 1919-ben vöröskatona volt, 1920-tól szociáldemokrataként a munkásotthont vezette. 1948-ban a kényszerített pártegyesítéskor átvették az MDP-be, majd pár hónap után kizárták. Ez sok szociáldemokrata sorsa volt akkor. Szabómester volt. Október 80
