Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Hatalom, diktatúra, megtorlás - Mikó Zsuzsanna: A magyar népbírósági rendszer megszervezése, 1945-1949
és hajtottak végre halálos ítéletet.40 A halálos ítéletek végrehajtása komoly „szervező munkát” is igényelt. 1948-ban a Kozma utcai Országos Büntetőintézetben szolgálatot teljesítő hadnagy a népügyészség vezetőjétől azt kérte, hogy az ítéleteket a jövőben vagy reggel vagy délután öt órakor foganatosítsák. Kérésének indoklásában arra hivatkozott, hogy „az ítéleteknek különböző időpontokban való végrehajtása az intézet életében, illetve a napirendben súlyos zavarokat okoz, ezenfelül tetemes anyagi kárt jelent az intézet iparüzletének is”.41 A kényszermunkát életfogytig tartóan vagy határozatlan időre lehetett kiszabni, azonban a tervbe vett kényszermunka táborok kiépítése a népbíróságok működésének ideje alatt nem történt meg. A vagyonelkobzás mint mellékbüntetés alkalmazására külön hangsúlyt helyezett az igazságügy-minisztérium és külön körrendeletben hívta fel a népügyészségek figyelmét az ezen mellékbüntetésre vonatkozó vádpontok nagyobb számú előterjesztésére. Az indoklás szerint ezen büntetés segítségével csökkenthető az a kár, amelyet a háborús és népellenes bűncselekmények elkövetői az országnak okoztak. Ezért a népügyészek feladatává tette a miniszter, hogy már a nyomozás alkalmával különösen nagy hangsúlyt helyezzenek a terheltek vagyoni állapotának tisztázására, állapítsák meg, hogy a vagyonuk mikor keletkezett és a vagyonszerzés nem állt-e összefüggésben a terhelt politikai hatalomszerzésével.42 A miniszter a népbíróság elnökének a figyelmét is felhívta ezen büntetési nem gyakoribb alkalmazásának fontosságára, sőt azt javasolta Major Ákosnak, hogy a tárgyaláson a tanúkihallgatások során is helyezzen nagy súlyt a körülmények felderítésére és minden valószínűsíthető esetben a lehető legnagyobb mértékű büntetést szabja ki.43 Az igazságügy-miniszter az addigi gyakorlatot értékelve kiemelte, hogy a népbíróság az elkobzandó vagyon hányadát korábban olyan csekély mértékben állapította meg, hogy az elkobzás foganatosítása nagyon nehezen volt kivitelezhető, az elkobzott rész értékkel alig bírt és „az elítélt tulajdonából kihasítva okszerűen nem volt művelhető, s nem volt értékesíthető”.44 Az előbbiek miatt felszólította a népügyészt, hogy perbeszéde során ezekre a szempontokra hívja fel a népbírák figyelmét és világítson rá arra a tényre, hogy egyrészt a csekély hányadban rendelkező vagyonelkobzás nem jelent komoly joghátrányt az elítéltre nézve, másrészt nem érhető el a törvényben megfogalmazott jogalkotói szándék sem. A népbíróságok felszámolása A Budapesti Népbíróság első korszakának lezárását jelentette Major Ákos 1946. novemberi felmentése az elnöki megbízatás alól és a Népbíróságok Országos Tanácsa vezetőjévé való kinevezése. A népbíróság teljes ülésén Bajor László, a népbírósági ügyosztályvezetője is búcsúbeszédet 40 A statisztikát közli: Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez. 4. köt. Szerk.: Horváth Ibolya-Solt Pál-Szabó Győ- ző-Zanathy János-Zinner Tibor. Bp., 1995.191-201. p. 41 BFL XXV. 1. d. A Budapesti Népbíróság elnöki iratai. A hadnagy nagyon alapos számításokkal is alátámasztotta az igényét. Leírása szerint a szorosan vett ítélet-végrehajtás 20 percet vett igénybe és a halál bekövetkeztétől számítva 30 percet lógott a holttest az akasztófán. Ennek elteltével 10 perc kellett, amíg a holttest a hullakamrába került. A számítás szerint így minden egyes kivégzésnél 2-3 óra ment veszendőbe, ami a 900 fő letartóztatottat figyelembe véve 2250-2770 munkaóra-veszteséggel járt. A hadnagy a 2500-as középértéket vette figyelembe, így kimutatta, hogy a kivégzések alkalmával 312 munkanap ment veszendőbe. 42 MNL OL XIX-E-1-1. Igazságügyi Minisztérium Népbírósági Osztály 2111/1945. 43 BFL XXV. 1. d. I. A. 34. Miniszteri rendeletek. 44 BFL XXV. 1. d. I. A. 85. Miniszteri rendeletek. 74
