Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Hatalom, diktatúra, megtorlás - Mikó Zsuzsanna: A magyar népbírósági rendszer megszervezése, 1945-1949
Az 1949-es évre rendelkezünk adattal a népbíróság költségvetéséről, amely részletezte a bíróság személyi kiadásait is. A létszámkimutatás szerint a népbíróság elnökének a havi járandósága 1828 forint, a 19 tanácsvezető, az egy helyettes tanácselnök és az egy bíró havi fizetése összesen közel 28 000 forint volt.31 A népbírósági eljárásjog A népbírósági rendelet sajátossága, hogy egyaránt tartalmazott anyagi jogi és eljárásjogi szabályokat is. Az eljárásra vonatkozóan az 1896. évi XXXIII. törvénycikket alkalmazták azokkal az eltérésekkel, amelyeket a népbírósági rendelet kimondott. Ez alapján külön szabályok vonatkoztak a hatásköri és illetékességi kérdésekre, természetesen eltérőek voltak az eljáró hatóságok is. Ezentúl bizonyos kérdésekben korlátozták a terheltet megillető garanciális jogokat. A népbírósági szabályozás addig kevésbé alkalmazott jogintézményként vezette be a vezető bíró előterjesztését, amely lehetővé tette a népbírósági tanács mellé kijelölt szakképzett tanácsvezetőnek, hogy a Népbíróságok Országos Tanácsához forduljon, ha azt tapasztalja, hogy a népbírák a határozatukat a törvények, illetve a népbírósági szabályok megsértésével hozzák meg. Alkalmazására jelentős jogsérelem esetén akkor kerülhetett sor, ha fellebbezés hiányában nem történt meg az ítélet felülvizsgálata. A közbenszóló határozat alkalmazásának kettős rendeltetése volt. Egyrészt a bizonyítási eljárás teljes lefolytatása előtt a népbíróság közbenszóló határozattal megállapíthatta a bizonyítottnak látszó bűncselekmények tekintetében a vádlott bűnösségét. így lehetővé vált, hogy az előzetes letartóztatás hat hónapos törvényes időtartamán túl is meghosszabbítsa a népbíróság a terhelt előzetes letartóztatását. A közbenszóló határozat másik lehetősége, amelyet már az 1896. évi XXXIII. törvénycikk is ismert és a népbíróság is alkalmazott, hogy ezzel a határozattal a népbíróság elrendelhette az eljárás kiegészítését, ha az ügy bővebb felderítését tartotta szükségesnek. A távol levő terhelt elleni eljárással kapcsolatban az igazságügy-miniszter magyarázó szabályokat bocsátott ki.32 A terhelt távolléte a főtárgyalást és az ítélethozatalt nem gátolta, az ítélet azonban csak a bűnösség megállapítására és a vagyonelkobzás kiszabására szorítkozhatott, kivéve a halállal büntetendő bűntetteket, amelyeknél a terhelt távolléte a halálbüntetés kiszabását és a megfelelő mellékbüntetések megállapítását nem akadályozta. Az igazságügy-miniszter nyomatékosan felhívta a népügyészség figyelmét, hogy minden olyan esetben, ha a terhelt tartózkodási helye ismeretlen, nyújtsa be a vádiratot a népbíróságon, a bíróság pedig folytassa le az eljárást. A népbírósági eljárásban a laikus népbírák részvétele miatt még három évvel a népbíróság működésének megkezdése után is arra volt kénytelen felhívni a figyelmet Pálosi Béla tanácsvezető bíró, hogy nem megfelelő az a gyakorlat, hogy a népbírák a legfontosabb kérdésnek a büntetés kiszabását tartják, csak ezután következik a minősítés, a tényállás megállapítására pedig egyáltalán nem fektetnek súlyt.33 A tanácsvezető bíró a népbírák lelkiismeretére próbált hatni azzal is, amikor az ügy jelentőségét érzékeltetve kiemelte, hogy a tényállás megállapításánál a 31 A kimutatás szerint 140 fővel dolgozott a bíróság, akikre 89 412 forintot kellett fordítania az igazságügy-minisztériumnak. BFL XXV. 1. d. 1949.1. A. 38. 32 31962/1947. számú igazságügy-miniszteri rendelet. 33 BFL XXV. 1. d. VIII. B. 29. Teljes ülési jegyzőkönyvek. 71
