Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Hatalom, diktatúra, megtorlás - Mikó Zsuzsanna: A magyar népbírósági rendszer megszervezése, 1945-1949
teljesen érthetetlenek. Az eljárást teljesen le kell egyszerűsíteni és így megszűnik annak a szükségszerűsége is, hogy a vezető bírák és népügyészek működését kvalifikációhoz kössük.”9 Egy másik beadványában Varga Béla még messzebbre ment az eljárási formaságok leegyszerűsítésének kérdésében. Javaslata alapján a népügyésznek kellene meginditani az eljárásokat és mindvégig az ügyészé lenne a vezető szerep, megkereséseinek az összes hatóságok és állami szervek kötelesek lennének eleget tenni. Szerinte: „...fogalmi lehetetlenség az, hogy a népbíróság, tehát a nép ítélete ellen fellebbezni lehessen [...]. Ép ily lehetetlen minden kegyelmi ténykedés is.”10 A népbíróságok feletti felügyeletet ellátó igazságügy-minisztériumban megszervezésre kerülő népbírósági osztályon dolgozók számára szintén feleslegesnek tartott bármiféle iskolai végzettséget. A népbíróságok vezetői és a népügyészek továbbképzése érdekében csupán ankétok szervezését tartotta szükségesnek, ahol az oktatás nem annyira jogi, mint inkább politikai vonalon folyt volna. A népbíróságok felállításával kapcsolatban tehát nagyon sok indulat és érzelem tört a felszínre, mind mellette, mind ellene sokan hallatták a hangjukat. Szűcs János népfőügyész, igazságügy-minisztériumi államtitkár foglalta össze a népbíróságok ellenzőinek álláspontját, amely szerint a legfőbb ellenérvek a következők voltak: szükség van-e népbírósági eljárásra, lehet-e olyan tetteket büntetni, amelyek a népbírósági törvény megjelenése előtt nem minősültek bűncselekménynek, nem jogellenes-e a népbíróságok felállítása, értelmezhető-e a háborús bűnösség fogalma. Az 1945. évi VII. törvénycikk által tilalmazott cselekmények jogellenes volta a törvény hatálybalépése előtt megítélhető volt-e, milyen jogalapon módosította az elévülési időt a népbírósági jog, miért elfogultak a népbírák, a legsúlyosabb esetekben miért nincs fellebbezési joga a vádlottaknak. Természetesen a háborút követően Magyarország a szűk külpolitikai mozgástere miatt nem is mérlegelhette, hogy fel akar-e állítani ilyen típusú jogszolgáltatási szerveket, hiszen a háborús és népellenes bűnösök felelősségre vonásával kapcsolatos eljárások lefolytatására a nagyhatalmak kötelezték az új magyar kormányt. A későbbiekben azonban kiderült, hogy ez a kezdetben kifejezetten ideiglenesnek szánt intézmény nagyon jól használható a napi politikai célok megvalósítására is. így kerülhetett be a közös munkáspárti kormányprogramba 1947. szeptember 28-án a népbírósági rendszer átszervezésének szükségessége mellett azon szándék deklarálása is, hogy véglegessé kellene tenni a népbíróságok működését. A népbíróságok megszervezése A magyar népbíróságok sorában az elsők között került megszervezésre a Budapesti Népbíróság. A Budapesti Nemzeti Bizottság 1945. január 27-i ülésén megbízta a szűkebb bizottságot a népbíróság sürgős felállításával.11 Az ülésen elhangzott felszólalások részleteit a Szabadság című újság beszámolójából ismerhetjük meg. Az ülésen elnöklő Vas Zoltán így indokolta a népbíróságok szükségességét: „...Mindenki tudja azt is, hogy Budapesten még rejtőznek, 9 Dr. Varga Béla elaborátuma a népbíróságok ügyében. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (= MNL OL) XIX-E-1-1. Igazságügyi Minisztérium Népbírósági Osztály (= XIX-E-1-1.) 2672/1945. Varga Béla 1947-ben a pártos népbíróság felelősségre vonása elől külföldi emigrációba kényszerült. 10 Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár 274. fond 15. őrzési egység 200. Magyar Kommunista Párt Közigazgatási és Jogügyi Osztály. 11 A budapesti nemzeti bizottság jegyzőkönyvei, 1945-1946. Szerk.: Gáspár Ferenc-Halasi László. Bp„ 1975. (a továbbiakban Gáspár-Halasi, 1975.) 20. p. 66
