Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)

Források, kútfők, töredékek - Nagy Mihály Zoltán: Az államvédelem célkeresztjében

A támasznélküliség, a bizalmatlanság légkörét az államvédelmi hatóság egyre fokozódó operatív tevékenysége még jobban elmélyítette. A Szekuritáté Hunyad-Déva Tartományi szervei 1956 júniusában arra a következtetésre jutottak, hogy elégséges „terhelő” bizonyítékot gyűjtöttek össze ahhoz, hogy Márton Áron ügyében lezárják az ellenőrzési dossziét és megnyissák az úgynevezett személyi megfigyelési dossziét.7 A környező országok államvédelmi szerveihez hasonlóan, a Szekuritáté fedőnévvel látta el a célszemélyt, így Márton Áron a Mure§ fedőnevet kapta.8 Az államvédelmi hatóság szervei a következő érvekkel indokolták Márton Áron megfigyelési dossziéjának megnyitását: 1. a püspök illegális kapcsolatot tart fenn a Vatikánnal a belga és a francia nagykövetségen keresztül; 2. a joghatósága alá tartozó papok és hívek körében „ellenséges propaganda tevékenységet” folytat; 3. információkat gyűjt a romániai közállapotokról.9

Az elkövetkező években az indokok némileg módosultak, egyre hangsúlyosabbá vált a „nacionalista” propaganda vádja. Egy 1959 februárjában készült elemzés szerint Márton Áront azért kellett megfigyelni, mert egy antikommunista és nacionalista magatartást tanúsító „megrögzött reakciós”, aki „az egyház nevében és az mögé bújva [...] államellenes tevékenységet folytat, püspöki székhelyét egy összeesküvő fészekké, míg a gyulafehérvári teológiát és kántoriskolát a magyar nacionalizmus-sovinizmus melegágyává alakította át”.10 [A szerző kiemelése.] Gyakorlatilag az ’50-es évektől egészen 1980-ig (a püspök haláláig) a nacionalista magatartás maradt a legfőbb megfigyelési ok, bár a „bűnlajstrom” tovább bővült. Felrótták a püspök Vatikánnal és más nyugati egyházi szervezetekkel (pl. Caritas) való hivatalos vagy „titkos” kapcsolattartását, a papok és hivek vallási buzgalomra való nevelését, ellenszegülését minden olyan állami intézkedéssel szemben, amelyek a katolikus egyház belső életének ellenőrzésére, illetve külügyi kapcsolatainak felderítésére irányultak.11

A Szekuritáté Márton Áron megfigyelésére „változatos” titkosszolgálati eszközöket és módszereket alkalmazott: informátorhálózat megszervezését, követést-megfigyelést, a levelezés titkos ellenőrzését és cenzúrázását, és amint az itt közölt irat is alátámasztja - a titkos lehallgatást. A püspöki fogadóirodájában elhelyezett lehallgató készülék olyan fontos információkat rögzített, amelyeket más írott forrásokból a kutatónak nincs módja megismerni. A 236 kötetből álló két megfigyelési dossziéból12 153 kötet tartalmaz lehallgatást. Az államvédelmi hatóság munkatársai hangszalagon rögzítették a

7 A Szekuritáté által a hatvanas évektől alkalmazott módszereket, eszközöket és eljárásokat röviden ismerteti: Bo- deanu, Denisa-Novák Csaba Zoltán: Az elnémult harang. Egy megfigyelés története, Pálfi Géza élete a Securitate irataiban. Csíkszereda, 2011. 32-35. p. Valamint hasznos információkkal szolgál a Román állambiztonsági szótár. Kész.: László Márton. Munkatársak: Bottoni, Stefano-Novák Csaba Zoltán. Lelőhely: http://allambiztonsagiszotar. adatbank.transindex.ro/ (megtekintés: 2016.10.11.)

8 Márton Áron személyi megfigyelési dossziéinak szakszerű bemutatását Denisa Bodeanu, a CNSAS munkatársa végezte el. Bodeanu, Denisa: A Maros és Uránia dossziék. Márton Áron püspök megfigyelési iratai. In: Állam és egyház kapcsolata Kelet-Közép-Európában 1945 és 1989 között. Intézmények és módszerek. Szerk.: Nagy Mihály Zoltán-Zombori István. Bp., 2014.145-152. p.

9 Bodeanu, Denisa-Budeancá, Cosmin: Márton Áron dossziéi a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács archívumában. In: Székelyföld, 17. (2013) 7. sz. 101. p. (a továbbiakban Bodeanu-Budeancá, 2013.)

10 Bodeanu-Budeancá, 2013.101. p.

11 Bodeanu-Budeancá, 2013.102. p.

12 A CNSAS Levéltárának Megfigyelési állományában [Fond Informativ] két Márton Áronra vonatkozó megfigyelési dosszié található. A dossziékat a Szekuritáté munkatársai 1956 és 1980 között állították össze. Az FI 261991. számú dosszié 174 kötetből áll, ami 54 687 oldalt jelent, míg a második, az FI 209511. számú 62 kötetet tesz ki és 22 393 oldalt tartalmaz.

55