Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
(Igazgató)Úr ír - Elek Tibor: Erdész Ádám, az irodalmár
A nyolcvanas évek második felében, végén Erdész Ádám több írásban is igyekszik feleleveníteni Kovács Imre alakját, műveit, cselekedeteit, modernizációs programját, bizonyára azért is, mert „részben ugyanazokra a kérdésekre kell felelnünk, amelyekre a század első felében is keresték a választ” - írja 1988-ban a rendszerváltoztatás hajnalán.3 Kovács Imréről, a „homo politicus”-ról éppolyan tárgyilagosan és minden fontos mozzanatot (az általa elkövetett hibákat is) számba véve ír,4 ahogy a nagy vihart kavart művéről, A néma forradalomról, a hozzá vezető útról és a mű hatásairól. Azt is hangsúlyozza, „nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy ez a mű önmagában aligha vizsgálható. Megírása, megjelenése és fogadtatása egy szellemi és politikai mozgalom történetének szerves része”.5 2013-ban újra felelevenítve pályáját, hatásának titkát az általa képviselt értékrend mellett, az egyidejűségben állapítja meg: „Az 1930-as évek végétől, íróként, közíróként, majd politikusként folyamatosan hallatta a hangját a közélet fórumain, hol kezdeményező, hol kommentáló szerepben.” Emellett ő is, Szabó Zoltán is és Cs. Szabó László is „pontosan érzékelték a fontos kérdéseket, újságcikkben, esszében gyorsan válaszoltak, mégpedig úgy, hogy írásaikban - többnyire közvetetten, de mégis hatásosan - magától értetődő egységben jelent meg az európai és magyar kultúra, a demokrácia és a nemzet gondolata”. Ezekben a pályákban Erdész Ádám épp ezért látja azt a különleges értéket, amelyre az 1990 után átalakuló magyar szellemi életnek nagy szüksége lett volna. Ekkor azonban már keserűen állapítja meg: „a Kovács Imre által képviselt értékrend - éppen úgy, mint Szabó Zoltán vagy Cs. Szabó László esetében - nem vált az értelmiségi közgondolkodást formáló erővé”.6 A tardi helyzetet, a Szerelmes földrajzot egykor megírt Szabó Zoltán hetvenes évekbeli nemzet, haza, magyarság témakörben írt publikálatlan esszéit kiadó Diaszpóranemzet című kötetről szóló kritikájában is a fölött sajnálkozik, hogy mindez az emigráció irodalmát negligáló Kádár-korban nem épülhetett be a magyar közgondolkodásba, s utólag nagyon nehéz már pótolni7 - de nyilván erre törekszik a maga írásaival is. Erdész Ádám a társadalomábrázolásban fokozottan érintett irodalom, s egyúttal a helyben született, számba vehető irodalom iránti mindmáig kitartó érdeklődésének első, nyolcvanas évek végi termékei a Hegyesi Jánosról szóló írás8 és Sarusi Mihály Magyar Krisztus című regényének kritikája.9 Jó érzékkel ismeri föl Sarusi regényének jelentőségét mind a saját pályáján, mind a kortárs magyar irodalomban, és pontosan mutat rá a mű időtálló értékeire. A Féja Géza halálának tizedik évfordulóján, 1988-ban feltett kérdés - „Vajon mennyi esélyt adott ez a század az olyan embernek, aki nem akart sodródni, hanem aktívan részt akart venni népe sorsának alakításában?”10 - talán nemcsak a kornak volt jellegzetes kérdése, hanem a 3 A Néma forradalom. In: Új Aurora, 16. (1988) 3. sz. 66-80. p. (a továbbiakban Erdész, 1988.) 4 Társadalomkutatás, modernizáció, politika. Kovács Imre magyarországi pályája. In: Életünk, 27. (1989) 1-2. sz. 104-114. p. 5 Erdész, 1988.66-80. p. 6 Az emigrációból való hazatérés nehézségei. Gondolatok Kovács Imre születésének centenáriumán. In: Bárka, 21. (2013) 3. sz. 68-71. p. 7 Nemzetről, hazáról, összetartozásról. Szabó Zoltán: Diaszpóranemzet. In: Bárka, 9. (2001) 1. sz. 91-96. p. * Hegyesi János: Az utak őre. Szerk.: Csobai László. Hegyesi János (bibliográfia). Bálintné Hegyesi Júlia gyűjtése alapján szerk. Balogh Ferenc. In: Békési Élet, 22. (1987) 3. sz. 416-418. p. 5 Sarusi Mihály: Magyar Krisztus. In: Békési Élet, 22. (1987) 4. sz. 536-538. p. 10 A cselekvő ember esélyei. Féja Géza halálának 10. évfordulóján. In: Körösök Vidéke. Honismereti füzet, 1988. [Szerk.: Erdmann Gyula], [Gyula], 1988. 82-85. p. 346
