Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Források, kútfők, töredékek - Pajkossy Gábor: Kossuth kritikai töredékei az első reformországgyűlés első napjaiból
1833 előtt keletkezettekkel.4 De hogy Barta feltevését mindig, ma is szem előtt kell tartanunk, saját tapasztalataink is igazolják. Ugyan ki hitte volna korábban, hogy a Kossuth fogságéveit, perét dokumentáló, a szüleihez a börtönből írott leveleit lemásoló, a Kossuth életpályájának hűséges dokumentátorául szegődött, a családdal szoros kapcsolatot tartó Vörös Antal ne látta volna az összes Kossuth-levelet? Pedig éppen ez történt. Az eredeti levelek legalábbis egy része Kossuth Karolina húgához, Breznay Istvánnéhoz került, aki ezek közül kettőt 1847-ben gyermekei nevelőjének engedett át, innen, az 1870-es évek végén közlés végett jutottak a gömöri Bodon Ábrahám lapszerkesztőhöz (Kossuth azonban nem engedélyezte a közlést), majd a tágabb Bodon-rokonság őrizetében maradt levelek 1957-ben kerültek az ország túlsó felében lévő székesfehérvári megyei, mai nevén Szent István Király Múzeum őrizetébe. Erről a tényről a korabeli széttagolt közgyűjteményi nyilvántartási rendszer folytán Barta aligha, e sorok írója is csak a megyei múzeumokhoz - sajnos már csak az idevágó kötet nyomdai munkálatainak lezárulta után - intézett érdeklődő körlevele nyomán értesülhetett.5 Figyelembe kell vennünk az ötven-hatvan évvel ezelőtti, a maitól teljesen eltérő kutatási lehetőségeket is. Bécsben Barta nem végezhetett kutatásokat, sőt, tudomásunk szerint a gazdag reformkori anyaggal rendelkező szlovákiai és romániai levéltárakban sem - azok feltáratlansága, illetve rendezetlensége egyébként a kutatási szándék és lehetőség megléte esetén is nehezítette volna a sikerrel kecsegtető kutatást. E sorok írója 1989 őszén - tehát már egy jóval kedvezőbb helyzetben - végzett kutatása során bukkant rá az Andrássy-család eperjesi állami kerületi levéltárban őrzött családi levéltárában Kossuthnak Andrássy Károly gróf Die Umrisse einer möglichen Reform in Ungarn című, 1833-ban Németföldön megjelent munkájának saját kezű fordítására (vagy átdolgozására). E fordítás 1833. október vége és 1834. január-február között, Kossuth zempléni tartózkodása során készülhetett - Barta, ha tud róla, bizonyosan felveszi kötetébe.6 Ugyancsak ebben a kötetben lett volna a helye a Wesselényi-család zsibói levéltárában, ezen belül ifj. Wesselényi Miklós személyi levéltárában (mai kifejezéssel fonójában) őrzött, alább közölt iratnak is. Az irat létéről Bartának szintén nem lehetett tudomása: a fond anyagát Trócsányi Zsolt (1926-1987) kolozsvári kutatásai alapján filmezték le (Trócsányi ezekre is támaszkodva jelentette meg 1965-ben Wesselényi-monográfiáját), ám az csak 1966-ban került a Magyar Országos Levéltár filmtárának őrizetébe. Az irat végig Kossuth saját kezével íródott, a filmfelvétel négy oldal terjedelmű, öt sorszámmal, részben dátummal ellátott és egymástól 4 KLÖM VI. 5-7. p. - Barta István, ha a sors engedi, bizonyára feldolgozta volna az Országgyűlési Tudósítások előfizetőinek az elkobzott iratok között található jegyzékeit is. Ezekből kiderül, hogy a (Kossuth és Orosz József által szerkesztett) tudósítást 1833 márciusában negyvennégyen, 1833 júliusa és 1834 januárja között legalább hatvannyolcan-hetvenketten rendelték meg, az Orosszal történt szakítást követően Kossuth előfizetőinek száma visszaesett ugyan, de számuk 1835 októbere és 1836 februárja között ismét megközelítette a nyolcvanat - s mind- annyiukat név szerint ismerjük. (Pajkossy Gábor: Kossuth és az 1832-1836. évi országgyűlés. In: Kossuth Lajos, „a magyarok Mózese”. Szerk.: Hermann Róbert. Bp„ 2006. 9-44., különösen 16. p.) S bizonyára a disszertációval és a monográfiával kapcsolatos megfeszített munka miatt felejtkezett el arról is, hogy az elfogott országgyűlési iÍjakkal kapcsolatos iratok - végül 1868-ban megjelent - gyűjteménye elé, valamikor 1836-1837-ben, a bevezetést Kossuth maga írta (Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár, Quart. Hung. 1526., vö. Waltherr Imre: Az 1836-ban elfogott országgyűlési ifjak felségsértési pőre. I—IV. In: Hazánk s a külföld, 1869. júl. 8. - szept. 23.) 5 Pajkossy Gábor: Kossuth levele anyjához, Kossuth Lászlónéhoz. Egy ismeretlen levél budai fogságából. In: Rubicon, 13. (2002) 8. sz. 8-11. p. 6 Az s. k. kézirat fénymásolatát Miskolczy Ambrusnak köszönöm, aki - lekötelező baráti gesztusként - a fiatal Kossuth eperjesi éveire vonatkozó későbbi kutatásai keretében lemásoltatta azt számomra. 34
